3. Óriástatuk (Priodontes F. Cuv.)

[Más nevei: Priodon, Pronodon.]

Az óriástatu (Priodontes giganteus E. Geoffr.)

Óriás tatu (Priodontes giganteus E. Geoffr.).

A ma élő tatuk közt a legnagyobb. Az övek száma és a láb alkata alapján rokona az előbbinek, de páncélos farka, apró, nagyszámú fogai már említett nagysága lényegesen eltérő sajátságok. Bár igen elterjedt, egész Guyanában, Braziliában, Boliviában, Paraguayban, Argentinában, mégis csak ezt a fajt szokás felvenni. Wied herceg a Rio Grande de Belmonte-nél „tatufark” nevű 36 cm hosszú és 8 cm öblű szócsöveket talált a botokudoknál. Későbbi vizsgálatoknál derült ki, hogy az óriástatu testhossza az 1 m-t is meghaladja és hogy a fark hossza körülbelül félakkora; Snethlage az arcorr hegyétől a fark hegyéig, a hát görbületét nem számítva, 1.73 m-t mért. A fej hossza 23 cm, a háti páncél a domborodás nélkül 72 cm; a nagy mellső köröm görbület nélkül mérve 12 cm. Kappler szerint az állat súlya 45 kg-ot ér el. A homlokot és a fejtetőt szabálytalan csontlemezek fedik. A vállpáncél 12 sor övből áll, ezek közé oldalt még egy sor ékelődik. A mozgatható övek száma 12–13. A derék páncélja 16–17 sorból áll. A pajzsok derékszögű négyszögek, néha öt- vagy hatszögűek. A derék páncéljának utolsó sorai szabálytalanok. A farkat szabálytalan négyszögű csontlemezek fedik. Mindenütt rövid serteszőrök állnak ki. Fülkagylói rövidek, szélesek, letompítottak és kerek csontszemölcsöktől fedettek. A test színe – egyes világos helyeket kivéve: mint a fehéres fej, a fark és egy oldalsáv – fekete. Lábujjai nem mozgathatók és erős karmokkal felszereltek. Mellső lábán öt ujj van, a középsőnek karma rendkívül nagy. Ezzel szemben a hátsó lábakon lapos, széles pataszerű karmok vannak. A nyakcsigolyák részben úgy összenőttek, hogy első pillanatra csak ötre becsüljük számukat. A csigolyák tövisnyúlványai magasak, szélesek és összeérők, hogy jó támasztéka legyen a nehéz páncélnak. A tizenkét keresztcsigolya egymással, a csípő- és ülőcsonttal nőtt össze. A tizenkét borda nagyon széles; a szegycsont hat darabból áll. A felső lábszárcsont erősen csavarodott, a sípcsont és a szárkapocscsont felül és alul szoros összeköttetésben vannak. Legérdekesebb a fogazat. A felső fogsorban mindkét oldalon 24–26, az alsóban 22–24 fog van; gyakran több fog hull ki, de az egész fogazat így is 90–100 fogból áll, vagy olyan eszközökből, melyek a fogakat helyettesítik. A fogak sorainak elől levő részén csak vékony lemezek vannak, csak hátrafelé vastagodnak és tojásdad, gömbölyded, vagy hengeres alakot vesznek fel. Az elülső foglemezek közül némelyik olyan, mintha kettesével nőttek volna össze. A fogak anyaga hasonló a többi páncéloséhoz. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy mit kezd az óriástatu a fogak akkora tömegével, mikor az eddigi ismeretek szerint éppúgy táplálkozik, mint a többi faj.