2. család: Símaorrú denevér-félék (Vespertilionidae) | TARTALOM | 2. Hosszúfülű denevérek (Plecotus E. Geoffr.) |
Legelsősorban a pisze denevérek ismertetését kerítjük sorra; ezek csaknem olyan visszariasztó külsejű állatok, mint a hártyás orrúak. Arcuk a mopsz kutyáéhoz hasonló. A fejtetőn egymással összenőtt vastagbőrű, széles fülek nagyon sajátossá teszik a kis állat arckifejezését. A fülek külső széle a szájzug tájára is kiterjed s a szem és felső ajak közt végződik. Szárnyuk hosszú és karcsú; a sarkantyú külső szélén kerekded bőrkaréj ötlik szembe. Farkuk valamivel hosszabb testüknél. Fogazatuk 34 fogból áll; a felső fogsorban 22, az alsóban 6 metszőfogat, alul s fölül 11 szem-, 22 elő- és 33 utózápfogat találunk.
A pisze denevér (Barbastella barbastellus Schreb.)
Egész testének hossza 8.810 cm, amely méretből 4.55 cm a farokra esik. Kiterjesztett szárnyaik hossza 2628 cm. Bundájának színe fölül sötét feketésbarna, alul valamivel világosabb szürkésbarna; egyes szőrszálai tövükön feketék, hegyükön fakóbarnák. Vastag vitorlái és fülei feketésbarnák. Különös arckifejezése révén is könnyen fölismerhetjük. Arcorra hirtelen lecsapott; veseképű orrlyukaik az arcorr hegyének tetején, egy meztelen, domború terecske előtt állanak. A felső ajkat az arcorr csúcsának két oldalán egy-egy, az orrlyukakról lehágó, mély barázda hasítja be. A kissé duzzadt arcot ennek fekete szőrzete még sajátosabbá teszi. Fülei aránylag szélesek s olyan hosszúak, mint feje. Hosszú szőrű bundája minden más európai denevérénél sötétebb színű.
Télen legszívesebben régi pincékben, földalatti folyosókban, várromokban, bányákban, sziklahasadékokban és barlangokban húzódik meg; a mészkőbarlangokat azonban nem igen kedveli s úgy látszik, csak akkor keresi föl, ha más, alkalmasabb tanyát nem talál. A pisze denevér téli álma folyamán leginkább lábaival függeszkedik és fejjel csüng lefelé; de nem annyira a boltozaton, mint inkább az oldalfalakon kapaszkodik meg, s rendesen kezeivel is támaszkodik. De így is inkább csak a hím látható szabadon, míg a nőstény a repedésekbe húzódik be. Állatunk sem pincékben vagy bányákban, sem pedig barlangokban nem hatol be messzire, hanem rendesen a bejárat közelében húzódik meg, s néha oly közel a szabad levegőhöz, hogy mi sem védi, sem a fagytól, sem pedig a napvilágtól.
Nyáron már az alkony beálltával jelenik meg a szabadban, akár szép az idő, akár esős, vagy zivataros. Leginkább erdőszéleken, gyümölcsösökben vadászgat, s csak ritkán a házak közt. Úgy látszik, legfőként apró lepkék vannak ínyére. Nagyon magasan és gyorsan, zegzugos merész fordulatokkal repül. Altum szerint körülbelül 10 m magosan jár, olykor azonban jóval alacsonyabbra, mintegy 3 m-re is lejön, különösen, ha a bozótost akarja végigportyázni. Városokban rendesen a házak tetejével egy magosságban szállong.
Két fiát aránylag korán hozza a világra; természetes, hogy a csemeték őszre csaknem anyányiak, s minden tekintetben az öregekhez hasonlók.
A nálunk honos fajok közt a pisze denevér a legkevésbbé indulatos és harapós; a fogságba is legkönnyebben ez törődik bele, s ha elegendő eleven rovart kap táplálékul, sokáig el is él. Még az idősebb korukban elfogottak is hamar megszokják gondozójukat, néhány nap alatt megbarátkoznak vele s bizonyos fokig meg is szelídülnek.
2. család: Símaorrú denevér-félék (Vespertilionidae) | TARTALOM | 2. Hosszúfülű denevérek (Plecotus E. Geoffr.) |