7. Szőrösvitorlájú denevérek (Lasiurus Gray)

Lydekker nyomán az elterjedésében Amerikára szorítkozott szürke denevérek nemzetségét is sorra kerítjük. Jellemző bélyegei közül főként a farkvitorla többé-kevésbbé szőrös mivoltát emeljük ki. Felső állkapcsukban csak két metszőfoguk van.

A szürke denevér (Lasiurus cinereus Pal. de Beauv.)

Nemzetségének a szürke denevér a legtermetesebb faja. Elterjedési körét tágnak mondhatjuk, mert Kanadától Kaliforniáig mindenütt elég közönséges. Sőt, ha alfaját (L. cinereus grayi Tom.) is hozzávesszük, a szürke denevér hazáját Közép-Amerikán, illetőleg Kuba szigetén át Chiléig és Bolíviáig terjedőnek mondhatjuk. Merriam Hart ezt a fajt is megfigyelte az Adirondak-hegységben.

Esti repülése idején nagy termete, hosszú, hegyes szárnyai, valamint gyors és szabálytalan repülése révén könnyen fölismerhető. Hazája minden más denevérénél később kezdi meg éjjeli vadászatát, s ennek következtében elejteni is nehezebb. Kedvenc vadászterülete az erdőszegély, s az olyan utak és folyamok mente, amelyek erdőket szelnek át; éjjeli portyázásait sokkal nagyobb területen végzi, mint rokonainak bármelyike. Mert míg a többiek tartózkodási és vadászkörzete nagyon korlátolt kiterjedésű, a szürke denevér aránylag óriás területet kalandozhat be, s ezt kétségtelenül szárnyai erejének köszönheti.

A vörös denevér (Lasiurus borealis Müll.)

Az Adirondak hegyvidékén az előbbi fajnál jóval gyakoribb a vörös denevér. Ez élénk aranyosbarna bundájáról könnyen fölismerhető; az egyes szőrszálak végei többé-kevésbbé határozottan ezüstös színűek. Észak-Amerikában széltében elterjedt, s a déli államokban az alfajok egész sorát (seminolus, pfeifferi, seliotis, mexicanus, salinae, bonariensis, varius) különböztetik meg. Az előbbi fajokkal ellentétben korábban jelenik meg s borús időben már délután is előbúvik. Coues szerint a vörös denevér a kis barna denevérrel (Myotis lucifugus) egyetemben a legközönségesebb, legjellegzetesebb, s az emberrel szemben legbizalmasabb fajok közé tartozik. „Ha bárhol az Unió területén röpül be a szobába, tizet tehetünk egy ellen, hogy a vörös vagy a barna denevér az. A teljesen nesztelen, gyors repülés, az akadályok rendkívül ügyes kikerülése, továbbá a sajátos alak, amelyet a babona a sötétség manóival hoz kapcsolatba, mindez az avatatlanban az irtózat érzését kelti föl, s ilyenkor már nem sok képzelőtehetségre van szükség, hogy a kis állatot veszedelmes szörnyetegként állítsa be a köztudatba.” Ott is úgy van ez tehát, mint nálunk!

A vörös denevér barlangokban, nagy tömegekben verődve tartja téli pihenőjét.