II. ALREND Szélesorrú majmok (Platyrrhini)

FEJEZETEK

Az óvilági forró égöv teremtményeit a délamerikaiaktól általában lényeges és szembeötlő sajátságok különböztetik meg. A délamerikai majmok, vagy szélesorrú majmok (Platyrrhini) is nevezetes teremtmények ugyan, de majdnem kivétel nélkül gyámoltalanabbak, lomhábbak, búsabbak és szemtelenebbek, mint az óvilági majmok; sokkal jámborabbak, jólelkűebbek és ártalmatlanabbak, mint az utóbbiak, de éppen ezért nem is ugyanolyan értelemben vett igazi majmok. Egyedül a csuklyás-majmok alkotnak közöttük határozott kivételt.

A szélesorrú majmokat általában testük és végtagjaik alkata, továbbá fogazatuk különbözteti meg keleti őseiktől. Törzsük rendesen véznább, végtagjaik nyulánkak. Farka mindegyiknek van és nemcsak, hogy sohasem satnyul el teljesen, hanem még gyakran az ötödik kéz szerepét is játssza, amennyiben vége erős izmokkal összekunkorítható és ezért fogódzásra alkalmas. Mellső végtagjaik hüvelykujja nem hajlítható be annyira, mint a lábaké. Az egész család egyetlen tagja sem ér el tekintélyes majomnagyságot, egyiknek sincs kiálló orra. Színezettségük elég változatos, de sohasem oly tarka, mint az ázsiai és afrikai majmoké.

Egy pávián csontváza.

A szélesorrú majmok hazája Dél-Amerika, Közép-Amerika és Mexikó. Hazájuk északi határa körülbelül az északi szélesség 23. foka, azaz Dél-Mexikó (San Luis Potosi). Nyugaton az Andok hegyláncáig, keleten az Atlanti-óceánig, délen pedig az argentinai őserdő déli határáig terjed a szélesorrú majmok birodalma.

A szélesorrú majmok kivétel nélkül fákon élnek, földön nem tartózkodnak, ezért különösen az őserdő az otthonuk. A vízben bővelkedő és mocsaras vidékeket inkább kedvelik, mint a száraz környezetet. A földre csak végső szükségben jönnek le. Még szomjuk oltása céljából sem jönnek a földre, hanem kúszó növényekbe és kinyuló ágakba csimpaszkodva ereszkednek a víz színe fölé és úgy isznak.

A fákon minden szükségletüket kielégítik, mert táplálékul a különféle növényrészek, rovarok, pókok, madártojás, fészeklakók fiókái és méz szolgálnak. Csak ritkán fosztogatnak ültetvényekben.

A legtöbb faj nappal van ébren, de van köztük egy éjjeli majomfajta, mely egyetlen az összes majmok közt. A legtöbb majom az ébrenlét idejében élénk és ügyes; de van többféle, igen lomha fajta. A mászást valamennyi jól érti és sokan ügyesen használják mászás közben – mint már említettük – fogódzásra alkalmas farkukat. Ezek a majmok majdnem minden helyzetben, még a legmélyebb álomban is valami köré csavarják farkukat, sokszor egyik végtagjuk köré. Farkukban jóval nagyobb izomerő rejlik, mint bármely más végtagjukban. Ez a körülmény, továbbá a fark végének érzékenysége becses ajándéka a természetnek. Jelentékeny adomány ez, mely sokoldalúan használható és pótolja a tengeren inneni ősök szellemi és testi fürgeségét. Mindezek ellenére az óvilági majmok ügyesebbek az ugrásban és mászásban. Az újvilági majmok járásra majdnem kivétel nélkül összes végtagjaikat használják és járásuk többé-kevésbbé gyámoltalan, bizonytalan és ingadozó.

Az újvilági majmok szelídek, barátságosak és bizalmasak ugyan, de szellemi képességeiket tekintve messze elmaradnak keleti rokonaik mögött. Egyesek kíváncsiaknak, pajkosaknak és ingerkedőknek látszanak, mások meg bosszusaknak és bárgyúaknak. Ha választanunk kellene óvilági és újvilági majmok között, nem sokáig tétováznánk, hogy melyek nyerik meg inkább tetszésünket. Szabadon az utóbbiak rendesen bátortalanok és félénkek. Ezért minden szokatlan jelenségre elmenekülnek és iparkodnak elrejtőzni a lombozatban. A megsebesített majmok támadóik ellen derekasan védekeznek; az ép majmok csupán gyengébb ragadozók ellen védekeznek.

Fogságban csakhamar illedelmesen és bizalmasan viselkednek, öregebb korukban azonban rosszindulatúakká válnak, de nem mindig. Szellemi és testi lomhaságuk, búskomor tekintetük, a sokszor kitartóan hallatott panaszos hangjuk, tisztátlanságuk, elpuhultságuk és roskadtságuk mind olyan tulajdonságok és szokások, melyek révén nem szívesen fogadja őket az ember házába szórakoztató társul. Van természetesen néhány fajta, mint dicsérendő kivétel, ezeket szelidítik és gondozzák. Némelyek külső benyomások iránt fokozott érzékenységet mutatnak és érzelmeik változásának hunyorgatással vagy panasszal adnak kifejezést. Ezen oknál fogva különösen lágyszívű hölgyek igen megszeretik őket.

Amerika bennszülöttei számára a majom rendkívül fontos, mert húsa táplálékuk fő részét teszi. Szorgalmasan vadásznak is rá! Rendesen az íj a fegyverük, elég gyakran használják a fuvócsövet és kicsi, de borzalmas méreggel átitatott nyilakat. Az összes majmok arra törekednek, hogy a nyilat a sebből lehetőleg gyorsan kihúzzák; de a ravasz ember félig átmetszi a lövedéket, miért is annak mérgezett hegye majdnem mindig beletörik a sebbe. Elég borzalmas dolog, hogy az ember így veszi el egy állat életét. Ugyanevvel, de gyengébben mérgezett fegyverrel ejtik zsákmányul az indiánok azokat a majmokat, amelyeket fogságba visznek.

Ketreceinkbe aránylag kevés újvilági majom kerül. Leggyakrabban csuklyásmajmok láthatók az állatpiacokon, jóval ritkábban az oroszlánmajmok, vagy éjimajmok, még ritkábban bőgőmajmok.