1. család: Erszényes patkány-félék (Didelphyidae)

FEJEZETEK

A fokozatos fejlődést érzékítő rendszer alapján ennek a csoportnak élére az erszényes patkányokat állítjuk, nemcsak azért, mert földrajzi elterjedésükben egészen elkülönültek, hanem azon oknál fogva is, hogy ötujjú végtagjaikkal és tökéletes fogazatukkal az ősibb csoportot képviselik.

Az erszényes patkányok legfeljebb a házimacska nagyságát érik el, de sokszor ennél kisebbek, egérnagyságúak. Törzsük meglehetősen zömök, fejük előrefelé határozottan hegyesedő. Farkuk a végén csupasz, kapaszkodó farkká alakult, esetleg rövid és többé-kevésbbé szőrös. Hátsó lábaik hosszabbak az elülsőknél, kezük ötujjú; az egyik csoport ujjai úszóhártyákkal vannak összekötve; hátsó lábuk karomnélküli; hüvelykujjuk szembehelyezhető a többivel. Egyes fajok nőstényeinek nincs erszénye, másoknak ellenben van, s ez gyakrabban nyílik hátra, mint előre. Az erszénynélküli fajok, úgy látszik, nagyobb számú kölyköt hoznak a világra, mint az erszényesek.

Fogazatukban a ragadozók fogazata jut legtöbbnyire kifejezésre. Az erszényeseknek van a legtöbb metszőfoguk: számra nézve 5 is lehet jelen, s ebben az összes többi emlőst felülmúlják.

Fogképletük 5. 1. 7./4. 1. 7. s ez nem kevesebb mint 50 fognak felel meg. Szemfogaik eléggé fejlettek, mindegyik állkapocsnak 4 zápfoga többé-kevésbbé hegyes és meglehetősen kiélezett, a 3 előzápfog ellenben kihegyezett főéllel bír, a metszőfogak – felül 5 és alul 4 – majd tompák, majd – a felső állkapocs középső metszőfogai határozottan – nagyobbak.

Az erszényes patkányok az erdőségek, vagy legalább is a sűrű bozótok és a buja fűrengetegek lakói, s itt jó rejtekhelyekre találnak. Újabban azonban ezek az állatok is lassan az emberi lakhelyekhez alkalmazkodtak, az épületekbe, tanyákba is ellátogatnak, s ott azt a szerepet viszik, mint nálunk a görény, menyét, a patkány és az egér.

Egyik részük kisebb folyók és patakok partjait népesíti be. Kitűnően úszik és földbe vájt lyukakban keres menedéket. Valamennyien éjjeli állatok és kivétel nélkül magányos, de kóborló életet élnek, s csak a párzás idején vannak együtt nőstényeikkel. A földön, melyet járáskor egészen érintenek talpukkal, meglehetősen lassan és bizonytalanul járnak; de legtöbbjük, habár nem is a legkönnyebben, de mégis felkapaszkodik a fákra, s itt kapaszkodó farkukkal órák hosszat is lógnak. Valamennyi érzékük között, úgy látszik, szaglásuk a legfejlettebb, szellemi képességeik azonban fölötte csekélyek, bár bizonyos ravaszságot tőlük elvitatni nem lehet. Kitűnt ugyanis, hogy a más állatok részére felállított csapdákat ügyesen kikerülik. Kisebb emlősök, madarak és azok tojásai alkotják táplálékukat, de nem vetik meg az apró kétéltűeket, rovarokat és azok lárváit, valamint a férgeket sem, míg növényekkel, gyümölcsökkel kevésbbé élnek. Vannak vízben élő erszényesek is és ezek többnyire halakkal táplálkoznak. Sajátságos, sercegő hangjukat csak akkor hallatják, ha megtámadják, s bántalmazzák őket. Üldöztetés esetén sohasem védekeznek, s megfélemlítve kellemetlen, igen erős, fokhagymaszerű szagot terjesztenek.

„A tél közepén, – mondja Rengger – s ez itt augusztus hónapra esik – kezdődik meg párzásuk. Legalább is ebben a hónapban gyakran találjuk együtt a hímet és nőstényt, s a következő hónapban pedig már terhes nőstényekkel találkozunk. Ezek csak egyszer kölykeznek évente, s a fiatalok száma nemcsak faj, de egyén szerint is változó. Megfigyelésem szerint az egyik faj 14 kölyköt is hozhat a világra, de néha csak 8-at, 4-et vagy esetleg csak egyet. A terhességi idő három hétnél valamivel tovább tart. A szüret idejére esik a fiadzás, s a kölykök azonnal az anya erszényébe, vagy pedig hasának bőrráncai alá bujnak.

„Az újszülöttek egyenként jönnek a világra és ilyenkor legfeljebb 12 mm hosszúak; testük csupasz, fejük aránylag nagy; szemük csukott, ellenben orrlyukaikat kinyitják és szájukat is kitátják, fülüket pedig haránt- és hosszredőkben hajtják össze. Elülső lábukat a mellükön, a hátsókat a hason rakják keresztbe, farkukat pedig lefelé kunkorítják; külső izgatásra meg se moccannak. Mindamellett rövid időre rá, hogy az erszénybe jutottak, csakhamar ott találjuk őket a csecsbimbón lógva. Majdnem két hónapig maradnak az erszényben, a nélkül, hogy elhagynák anyjuk emlőit, kivéve az utolsó napokat. Az első két hónapban nem találunk rajtuk semmiféle más változást, csak azt, hogy rohamosan gyarapodnak, s hogy szájuk körül lassan megnőnek a bajuszsörték. Négy hét mulva már a házi egér nagyságát érik el; bundájuk mindenütt megnő, s már mozgolódni kezdenek elülső lábukkal. Azara szerint ebben a korban már saját lábukon is megállnak. A hetedik héten már akkorák, mint a patkány, ekkor nyílnak ki szemeik. Ettől az időtől kezdve már nem lógnak egész nap anyjuk emlőin, s időnként el is hagyják az erszényt, de rögtön vissza is bújnak, ha veszély fenyeget. Anyjuk azonban csakhamar elzárja előlük az erszényt, amelybe immár nem férnek bele mindnyájan, s aztán napokig hordozza őket magával, hol hátán, hol combjain, vagy bundáján, addig, míg ők maguk is megkeresik mindennapi táplálékukat.

„A szülést követő napokon a tejmirigyek csak átlátszó, kissé ragadós folyadékot választanak ki, s ezt a kölykök gyomrában is megtaláljuk. Később ez mindjobban tejszerű folyadékká sűrűsödik, s tejjé változik.”

Thomas Oldfield, az erszényesek és csőrösemlősökről írt katalógusában a következőket mondja ezeknek az állatoknak a természet háztartásában betöltött szerepéről és rendszertani helyéről:

„Az erszényes patkányok családja rendkívül egyöntetű, a különbségek, melyek egyes tagjaik között fennállanak, csak igen jelentéktelennek, úgyhogy nem volna jogosult ezt a családot az erszényes ragadozóktól (Dasyuridae) elkülöníteni, ha nem volna meg elszigetelt földrajzi elterjedésük.

„Az erszényes patkányok a neotropikus (délamerikai) régiókban más földrészek rovarevőit mintegy helyettesítik, Dél-Amerikában ugyanis nincsenek valódi rovarevők. Nagy részük kúszó életmódot él s ebben a tekintetben megfelel a maláji szigetvilág mókusféléinek, egyesek azonban inkább a földön élnek (Peramys) és úgy alakra, mint életmódra rendkívül hasonlítanak a cickányainkhoz.”