1. Erszényes nyulak (Peragale Gray)

Az erszényes nyúl (Peragale lagotis Reid.)

Erszényes nyúl (Peragale lagotis Reid).

Ez a nyúlfülű bandikut, a bennszülöttek nyelvén dalgyte, Ausztrália déli és nyugati tartományaiban, otthonos. Felül fakószürke, alul fehér, feje és törzse 40, farka 20 cm hosszú, vagy hosszabb. Csupasz, hegyes fülei feltűnően megnyúltak, csúcsukon finoman rojtosak, kívül és elől fakóbarna szőrükkel vékonyan megrakva. Hátszőrei hosszúak, gyapjúja palaszürke, a szőrök hegye itt halványabb; a fedőszőrök fakószínűek, vagy barnák, s talpukon is – a sarok kivételével – szőröket viselnek. Farkuk olyan hosszú, mint a test a fejet bele nem számítva, mindenütt vastagon szőrökkel megrakva, farkuk töve olyan színű, mint a testük, középső harmada fekete vagy sötétbarna, sörtéik durvák, felül hosszabbak, mint alul. A szőrök a fark végén, a felületen erősen meghosszabbodva fésűsen rendeződnek el, fehérek és elállók. Shortridge gyüjtő újabban arra figyelmeztetett, hogy az erszényes nyúl farka végén hasonló körömalakú szarupikkelyt hord, mint a pikkelyesfarkú kengurú. (Proc.Zool.Soc.1906.) Szerinte az az állat Ausztrália belsejében (ez a sok régi, elhagyott járatokból kitűnik) egyre ritkább lesz, tehát lassan kiszorul olyan vidékekről, ahol azelőtt gyakori volt.

„Tápláléka rovarokból, azok lárváiból, továbbá füvekből és különféle cserjék gyökeréből áll, de különös előszeretettel fogyasztja el egy cincérnek húsos lárváját (Cerambyx), amely az akácfák gyökerében él és a feketéknek is kedvenc csemegéje”.

A fiatalok száma Gould szerint még nincsen végleg tisztázva, de többnyire 3 vagy 4. A nőstényekről megjegyezhetjük, hogy kisebbek a hímeknél.