3. Erszényes pelék (Dromicia Gray)

Ezt a nemzetséget azért iktatjuk ide, mert Thomas szerint ez adja meg az összekötő kapcsot a repülő és nagyobbtermetű erszényesekhez. Az ide tartozó alakok kicsinyek, egérkülsejűek, de még jobban a pelékhez hasonlítanak. Fülük nagy és vékonyan hártyás, szinte csupasz, az előbbi nemeknél előforduló szőrpamacsok nélkül.

Repülőhártyájuk nincsen kifejlődve. Elülső karmaik rövidek, elsatnyultak, úgyhogy ujjaik vánkosai túlérnek rajtuk. A hátsók ellenben hosszúak és élesek, mint rendesen. A farkuk egérszerű: hengeres, kerek, nem kétsorosan szőrös, vékony, legalább is a végén. Tövén szőrös, mint a törzsük, egyébként finom pikkelyekkel és finom, rövid szőrökkel egyformán berakva, eltekintve csúcsától. Ez érdes és csupasz, mintha kapaszkodó fark volna.

Ez a nemzetség több fajban van képviselve Új-Guineában, Ausztrália nyugati felében és Tazmániában. Ez igen érdekes földrajzi elterjedés, mert arra a három területre szorítkozik, amely nyilván legalkalmasabb arra, hogy ősrégi fajok fennmaradását biztosítsa.

Az erszényes pele (Dromicia nana Desm.)

[Más neve D. gliriformis.]

Az erszényes peléről ismét csak Gould ad illusztrációt és leírást: Prémje igen lágy és a mellett vastag; felül szürke, vagy szürkéssárga, oldalt sárgába megy át, alul pedig fokozatosan lesz szürkésfehérebb vagy sárgásfehér. Farka hegye vöröses hússzínű; az egyre ritkuló szőrözet alól ugyanis kilátszik a bőr. Gould illusztrációi jól kiemelik a farktőnek feltűnő megvastagodását, de a leírásban ezekről nem esik szó. Thomas ezt a megvastagodást az elzsírosodásra való hajlammal magyarázza. „Minthogy ezek az állatok olajszerű váladékot bocsátanak ki egész testfelületükön, igen nehéz őket konzerválni.” Testhosszuk Thomas szerint a 20 cm-t is meghaladja.