6. Filanderek (Dorcopsis Schleg. et Müll.)

A fánlakó és a sivatagi kenguruk között a valóságban nincsenek áthidalhatatlan ellentétek. E két szélsőséges típust átmeneti alakok kötik össze. Ezeket a Dorcopsis nemzetségben foglalta össze Garrod 1875-ben, aki összehasonlító anatómiai vizsgálatok alapján ezeket önálló csoport gyanánt, a tágabb értelemben vett kenguruk (Macropodinae) csoportjában bizonyos ellentétben állítja oda a szűkebb értelemben vett, tulajdonképpeni kengurukkal (Macropus). Thomas azonban az erszényesekről szóló katalógusában hangsúlyozza, hogy ezeket a különbségeket nem látja oly nagyoknak, ment azt Garrod gondolja, mert egy új Dorcopsis-faj a D. maclayi felfedezése megadta állítólag azt az átmeneti alakot, amely ezt a két nemzetséget összeköti. És a D. maclayi-ról is azt mondja, hogy az a példány, amelynek alapján ennek a fajnak legrégibb leírása elkészült, tulajdonképpen nem más, mint a Dorcopsis luctuosa és egy valódi kis kenguru, a Macropus browni korcsa.

Hasonló sorsra jutott az a közbülső nemzetség, amelyet Rotschild 1903-ban állított fel a Novitates zoologicae-ben Dendrodorcopsis néven, amely úgy a Dorcopsis, mint a Dendrolagus nemzetséggel rokon s a kettőt állítólag a valódi kengurukkal (Macropus) köti össze.

Thomas a nemzetséget, minthogy ezek a valódi kenguruk alakját vették fel, Macropus-szerűnek nevezi, azzal a megszorítással, hogy az elülső és hátsó végtagok közötti különbség nem olyan nagy, mint a Macropus-oknál. Azonkívül a fánlakó kengurukkal való rokonság is kifejezésre jut azáltal, hogy az idetartozó fajok szőrei a tarkótól kezdve a kereszttájékig egészen vagy részben előre állók, s végül annyiban is, hogy hátsó karmaikat nem takarják el a szőrük, hanem azok fejlettek és hosszúak. Farkuk csak felül szőrös, a végén majdnem csupasz, külső, széles orrpajzsuk pedig szintén nem visel szőröket; fejük hosszú és keskeny, fülük kicsi.

A Dorcopsis-fajok, melyeket Gould filandereknek nevez, Új-Guinea lakói és eddig 6 fajuk ismeretes.