A csuklyásmajmok fajai

A csuklyásmajmokon külsőleg is észrevehető ellentétes különbségek láttára bizonyos mértékben csodálatos, hogy Elliot még legújabb nagy művében nem állít fel alfajokat, mint az emlősöknél sok más helyen már megvan, ott is, ahol a különbségek az élő állaton kevésbbé vehetők észre. A fejalkat és a fogazatbeli ismertető jelek lehetnének irányadók e tekintetben. De Wagner már adott néhány találó útmutatást, hogy a fajokban gazdag csuklyásmajmok között levő zavarban tisztábban lássunk. A fentebb említett kétféle szélsőséges fajt már ő is említi. Ezekhez teszi még azt a csoportot, melynek homlokán felálló szőr van, többé-kevésbbé feltűnő alakulásokban. Ilyen pl. a fekete csuklyásmajom (Cebus cirrifer E. Geoffr.).

Az első csoportba tartozó majmok testalkata gyengébb, szőrzetük ritkább, fejük keskeny és elől kopasz, homlokuk keresztbarázdáktól szántott, fejüktetején és hátsó felén szőrük rövid, nyírottnak látszó. Az idetartozó majmok közül elsőnek említjük a fehértorkú csuklyásmajmot (Cebus hypoleucus Humboldt). Ez a majom Közép-Amerikában – Nicaragua, Costarica, Panama – és Kolumbiában él. Könnyen felismerhető; ez az egyedüli az összes csuklyásmajmok között, melyre még a gyakorlatban is azonnal, teljes biztossággal ráismer. Felismerhetőségét színe könnyíti meg: csupasz, világos hússzínű az arca, pofái torka, melle, válla és felső karjai fehérek; minden más testrésze barnás-fekete. Elég gyakran hozzák át élve. A társas-ketrecben fajrokonai között is rögtön feltűnik színével.

1. Sarlósszakállú csuklyásmajom (Cebus lunatus Cuv.). 2. Csuklyás faun (C. fatuellus L.). 3. Fehértorkú csuklyásmajom (C. hypoleucus Humb.). 4. Fakó csuklyásmajom (C. monachus F. Cuv.).

Nehezebb már az igazi csuklyásmajom (Cebus capucinus Erxl.) meghatározása, holott csoportjának említett ismertető jelei, különösen kopasz, keresztbarázdás, kiterjedt és mégis hátrahajló homloka és a fejnek rövid, nyírottnak tűnő szőre jól megkülönböztetik. Bundáján a színek elosztása alapjában véve ugyanaz, mint az előbbinél, ami közeli rokonságra mutat. A világos részek felül csak fehéresek, szürkésfehérek, a sötét részek felül inkább rozsdabarnák, alul szürkésbarnák.

Fekete csuklyásmajom (Cebus cirrifer E. Geoffr.) és az igazi csuklyásmajom (Cebus capucinus L.).

Igazi csuklyásmajom (Cebus capucinus Erxl.).

Ezek között az apella (Cebus apella Erxl.) a legkevésbbé feltűnőnek vélt majom. Fejének szőre hosszabb és egyenletesebb; a fejtető közepén fekete folt van, mely elől keskenyedve lehúzódik a homlokig. A test többi részét barna bunda fedi. Ez a barna szín az északi részeken élőknél világosabb, egészen az aranysárgáig változó, minél inkább délre megyünk, annál sötétebb lesz. A barna szín sötétedése a végtagokon és a farkon kezdődik, egyidejűleg megindul a szakállképződés és változik a fejdísz is, amennyiben a fekete szőrfolt mindkét oldalon szőrtaréjjá emelkedik. Majdnem ilyen a csuklyásfaun (Cebus fatuellus L.). Végül az egész bunda sötét feketésbarnává lesz, sem a végtagok, sem a fark, sem pedig a fejtető színe többé el nem üt. A fejtetőn, egészen a homloktól kezdve, mindkét oldalra szarvszerű szőrpamat emelkedik: fekete csuklyásmajom (Cebus cirrifer E. Geoffr.)

Apella (Cebus apella Erxl.). Schuster, Wien phot.

Csuklyás faun (Cebus fatuellus L.). Kothe, Berlin phot.

Fekete csuklyásmajom (Cebus cirrifer E. Geoffr.). Kothe, Berlin phot.

Dél-Braziliából (Sao Paolo) [Más neve: leucogenys.]. Csak arcát fedi világos szőr. A legdélibb faj az azaras csuklyásmajom (Cebus azarae Rengg.), Paraguay-ból való és Elliot szerint változó az alapszíne; a British Museum 10 példánya a Mato Grosson Serra da Chapada-ból a fehéres színtől szépia-barnáig változik. Minél fiatalabb az állat, annál világosabb, és megfordítva.

A fekete fejtetőn a fül mellett mutatkozó szőrpamatok és főképp a csuklya képződése a felfelé álló szőrből csak ötödik éves korukban kezdődik, de rendesen csak a hímeknél, nőstényeknél ritkábban. Ilyen viszonyok között elképzelhető, hogy milyen nehéz egy ilyen fajtájú csuklyásmajom meghatározása.

Éppen úgy áll a helyzet a harmadik csoporttal, a nagyfejű csuklyásmajmokkal, melyekre még visszatérünk, mert egy kétségtelenül idetartozó fajt többször lehet látni az állatkertekben. Ez a faj feltűnően zömök, koponyája vaskos és széles, hatalmas szemfogait állandóan vicsorítja. Homloka csupasz és semmiféle különös fejdísze nincsen. Ha ez nem az igazi nagyfejű csuklyásmajom (Cebus macrocephalus Spix), melyet inkább nagy apellának tartanak, akkor talán a nagyfejű, egyszínű csuklyásmajommal azonos (Cebus unicolor Spix), mely állítólag szennyes-sárgásbarna, háta és farka sötétebb. Fejének hátsó részén feketésbarna folt van, innen pedig sötét csík vonul a homlok felé. Mind a kettő Brazilia északnyugati részéből való és Spix jellemezte őket. A nagyfejű csuklyásmajom egész hossza kb. 86 cm, farkhossza 42 cm körül van. Az igazi csuklyásmajomnál ugyanezek a méretek 80, illetve 35 cm-t tesznek ki és a fejhosszak aránya, Elliot mérése szerint 99:6:79.

Nagyfejű csuklyásmajom (Cebus macrocephalus Spix.). Schuster, Wien phot.