Pásztorseregély (Acridotheres Vieill.)

Elő- és Hátsó-Indiában, Ceylonban, Dél-Kínában, Jáván, Celebeszen és Afganisztánban él a pásztorseregély nemzetség (Acridotheres Vieill.) 7 faja, melyek a tulajdonképpeni seregélyektől rövidebb hajlott csőrük által, a pásztormadártól pedig erősebben lekerekített szárnyaik által különböztethetők meg. Az orrlyukakra kunkorodó tollak borulnak s csaknem befödik azokat.

A pásztorseregély (Acridotheres tristis L.)

A pásztorseregély más néven mejna, vagy sáskaseregély feje, tarkója, melle fénylő feketék, tollazata többi része fahéjszínű, legsötétebbek a háta és az evezőtollak, legvilágosabb a test alsó része. Elsőrendű evezői feketék, tőben fehérek, miáltal észrevehető szárnyfolt keletkezik. Farka fekete, a végén fehér szalag, mely a középső kormánytollaktól kifelé mindinkább szélesedik. Hasaalja és alsó farkfedői fehérek. Lába, csőre, szemhéja és a barna szemet övező csupasz bőre sárga.

A pásztorseregély Jerdon szerint Indiában, Asszámban és Burmában honos és ott közönséges.

A pásztorseregély hangja változatos. Egyes hangok kedvesek, de nyersek; hangja néha érces csengésű.

Az emberekhez való ragaszkodása különösen a költéskor észlelhető. Majdnem kizárólag épületekben, tetők alatt, fali üregekben és más alkalmas helyeken fészkelnek, azonkívül cserepekben, melyeket a bennszülöttek külön az ő kedvükért szoktak kifüggeszteni.

A pásztorseregélyt igen gyakran tartják fogságban. Rendkívül szelíd és gazdáját sokszor nemcsak a házban, hanem a házon kívül is követi. A seregélyhez hasonlóan hamarosan megtanul különböző hangokat, szótagokat, sőt szavakat és mondatokat utánamondani.

A barna pásztorseregély (Acridotheres fuscus Wagl.)

Igen hasonlít az előbbihez, csupán a szem körül levő csupasz sárga gyűrű hiánya különbözteti meg. Csőre töve barnásfekete, vége narancssárga, szeme világossárga. Észak- és Közép-India, Asszam, Burma és a Maláji félsziget a hazája.