Athamas

’AJamuaV, Aeolus, thesseliai király fia, a boeotiai Orchomenusban a minyiak királya, nőül vette Nephele felhőistennőt, kitől két gyermeke született: Phrixus és Helle. Pár év mulva nejé elhagyta, s Cadus leányát, Inót tette feleségévé. Nephele gyermekeit a mostoha, miután neki is születtek fiai, csakhamar üldözni kezdte, s okot keresett megölésükre. Mivel a haragvó Nephele Orchomenusra szárazságot küldött, A. követeket menesztett Delphibe, de ezeket visszatérésük után Ino rávette, hogy ferdítsék el Apollo szavait, s a követek úgy közölték a jóslatot, hogy a csapás akkor múlik el, ha A. Phrixust föláldozza Zeus Laphystiusnak. Ino sürgetésére a király áldozatra vitte a fiát, de Nephele Phrixust az oltártól elragadta s Hellével együtt a Hermestől kapott aranygyapjas kosra ültette, mely velök elszállt. Az út közepén Helle a róla nevezett tengerszorosba esett (139. á., pompeji falfestmény után, v. ö. Ovid. fasti 3, 871, mely leirás meglehet, hogy ép erre a képre vonatkozik), Phrixus pedig a colchisi Aeába jutott, hol a kost feláldozta Zeus Laphystiusnak, gyapját Aeetes királynak adta, ki azt Ares berkében egy sárkánytól őrizett tölgyre függesztette és leányát Chalciopét Phrixusnak adta feleségül (l. Argonautae). Később az orchomenusiak magát A.-t akarták Zeus oltárán levágni, s ő csak úgy menekült meg, hogy ép az áldozáskor érkezett oda Phrixus fia, Cytissorus, ki tudtul adta, hogy Phrixus életben van. Megmenekülése miatt azonban az istenek megharagudtak Cytissorus utódaira; közülük az elsőszülötteknek nem volt szabad a tanácsházban megjelenni, mert különben Zeus Laphystiusnak áldozták föl, ha idejekorán nem menekült. Herod. 7, 197. Idők multával A.-t őrület szállotta meg. Hera ugyanis megharagudott, hogy Ino fölnevelte nővére, Semele fiát, Dionysust. Athamas nejét és fiait vadállatoknak tartván, üldözőbe vette; Learchust meg is ölte, mire Ino a másik fiával, Melichertesszel együtt a tengerbe ugrott. Itt mindketten jótékony tengeri istenekké váltak, s ezentúl Inónak Leucothea (Hom. Od. 5, 333), Melicertesnek Palaemon volt a neve, s Posidonnal együtt főleg Corinthusban részesültek isteni tiszteletben (l. Isthmia). Őrültségéből kiépülvén, Athamas a jóslat parancsára hazájából kivándorolt, s oly helyet kellett keresnie, hol a vadállatok szivesen látják. Thessalia azon vidékén, melyet róla athamasi síkságnak neveztek el, néhány farkas elfutott tőle, s ott hagyták a juhokat, melyeket föl akartak falni. Itt telepedett le, s Themistót vette nőül. Apollod. 1, 9, 1. 2. Ovid. Met. 4, 416–542.