Auxilia

segédcsapatok. A legrégibb a.-t a nomen Latinum szolgáltatta, később az italiai szövetségesek állították ki, mikor pedig ezek is megkapták a polgárjogot s közülök ujonczozták a legionariusokat, akkor a provinciabeli ujonczokat sorozták az a.-ba. Mikor még a szövetségesek állították ki az a.-t, addig ezek maguk látták el zsolddal és élelemmel seregüket, de már a provinciabeli a.-t a római állam látta el mindennel. Minden évben a consulok a senatussal együtt állapították meg, hogy az összes szövetségesek hány ujonczot állítsanak. Az oly segédcsapatot, melyet valamely barátságos viszonyban levő uralkodó küldött, szintén a.-nak nevezték. Az a. gyalosoai cohorsokra voltak beosztva (cohortes alariae, auxiliariae). A szövetségesek lovasait (equites alarii, alares, auxiliares) megkülönböztették az euqites legionumtól (l. Equitatus) s az egyes népek lovascsapataitól (l. Ala). Mindhárom lovasságot említi Tac. ann. 4, 73. Az a.-nak, minthogy nem voltak egységes terv szerint kiképezve, mint a legiók, nem tulajdonítottak kiváló fontosságot. Veg. 2, 2. A legiónál nehezebb is volt a szolgálat, mint az a.-nál. Veg. 2, 3. A császárok idejében határőrszolgálatra alkalmazták az a.-t. Minden provinciabeli legio mellé több cohors a. volt rendelve.