Babrias, Babrius

BabriaV, BabrioV, görög meseíró, nem a hellenistikus korból, mint hitték, hanem a Kr. utáni 3. század elejéről; valószínü, hogy származására nézve római volt, de elgörögösödött és keleten élt. Socrates példájára Aesopus (l. e. 1) meséit finom ryhtmus-érzékkel és művészi technikával choliambus-mértékbe öntötte. Ez az átdolgozás Suidas szerint 10 könyvből állott. Sikerük meglepő volt, csakhamar az iskolákban is olvasták és a későbbi meseírók B. meséit igyekeztek utánozni, átdolgozni, s ez az oka, hogy az utánzatok lassanként kiszorították az eredetieket, úgy hogy B. meséiből aránylag kevés jutott reánk. Egy 123 mesét magában foglaló kéziratot 1844-ben fedezett föl az Athos hegyi Szt-Laura kolostorban Minoides Mynas, s 1857-ben eladta a Brit. Museumnak újabban általa fölfedezett 95 darab másolatával együtt. Ezeket azonban Lewis és Cobet hamisítványoknak jelentették ki (valósz. maga Mynas gyártotta őket). Kiadta B.-t Boissonade (Paris 1844), Lewis (1846), Lachmann (Berlin 1845), Schjeidewin (Lipcse 1853) stb., újabban Rutherford (1883, jeles commentárral). Korszakalkotó felfedezés: Hesseling, Waxen tablets with fables of Babrius (Journ. of hell. studies XIII, 293 skk.), melyet Cruisus nagyobb és kisebb kiadása (Lipcse 1896 és 1897) értékesít.