Aediles.

Az aedilitas keletkezése a néptribunatusszal egyidejű. A plebs ugyanis 494-ben Kr. e., mikor politikailag szervezkedett, a 2 néptribunus mellé segédül 2 aedilist is választott. Zon. 7, 15. Gell. 17, 21, 11. Festus 230. l. Személyük kezdetben sacrosanctus volt, mint a néptribunusoké. Liv. 3, 55. 8, 9. Fest. 318. l. Nevük összefüggésben van aedesszel, de eredetét többféleképpen magyarázzák; némelyek a templomokra való felügyeletből (Varro, l. 1. 5, 81. Dion. 6, 90), mások onnan, hogy ők viselték gondját az aventinusi Ceres templomnak, a római plebs vallási központjának, s a benne levő plebejusi irattárnak (Zon. 7, 15), l. Tabularium. Festus magyarázata (13. l.) ez: ae. initio dictus est, qui aedium non tantum sacrarum, sed etiam privatarum curam gerebat: postea hoc nomen et ad magistratus translatum est. V. ö. Marqu.-Momms. II, 447. A plebeji v. plebis jelző valószínűleg későbbi járulék (u. o. 444. l.). A néptribunusokkal egyidejüleg foglalják el egy-egy évig tartó hivatalukat s mint segédeik működnek; letartóztatják azt, a ki a néptribunusok parancsolatainak ellene szegül, gondoskodnak itéleteik végrehajtásáról, a luci plebeji megtartásáról; sőt később a birósági ügyekben önállóan is biráskodnak a plebs bántalmazói ellenében. Dion. 6, 90, 95; 7, 26. 35. Liv. 3, 31. Plut. Cor. 17 sk. Attólfogva, hogy a tanácsvégzések érvényessége a néptribunusoktól függött, az ő őrizetük alá tették le az érvényes senatusconsultumokat Ceres templomában. Eleinte valószinűleg a néptribunusok nevezték ki őket (Marqu.-Momms. i. m. II, 445. l.); később azonban a lex Publilia (471) alapján a plebs választotta néptribunusok előlülése alatt (Dion. 6, 90) a plebejusok közül.

367-ben Kr. e., a lex Licinia alapján, még két aedilisi állást létesítettek, és pedig eredetileg patriciusok részére, de már a következő évben plebejusokkal töltötték be (Fest. 316. l.) s 304-től fogva fölváltva patriciusokkal és plebejusokkal. Liv. 7, 1. E két aedilist a régiekkel szemben curulisnak nevezték s állásukat kiválóbbnak tartották amazokénál. Diodor. 20, 36. Plut. Mar. 5. Dio, 53, 33. Választásuk a comitia tribután történt consul előlülése alatt. Gell. 7, 9, 2. Kitüntető jeleik: sella curulis, toga praetexta, jus imaginum; helyet kaptak a senatusban; voltak iródeákjaik (scribae) és szolgáik (viatores, praecones). A plebejusi aedilisek csak idővel jutottak közelebb curulis tiszttársaikhoz s így rangban a néptribunusok fölé, de alkalmasint elvesztették azután személyük sacrosanctitasát, ha nem is törvény által, legalább tettleg. Müller, Handb. d. klass. Alt. IV, 2, 559 sk. A mint a két aedilitas lassankint egységes magistratusszá lett, teendőik is jóformán egybeolvadtak s a plebejusi aedilisek is a consulok segédeivé lettek. Föladatuk és hatáskörük sok tekintetben megfelel a mai rendőrségnek; rájuk volt bízva nevezetesen: 1) a közforgalomra való fölügyelet; tehát gondjuk kiterjedt a mértékek és súlyok jóságára, a rabszolga- s baromvásárra és a gabonakereskedésre (Cic. de leg. 3, 7); a curulis aedilisek dolga volt a közforgalmi ügyekből támadt perek elintézése; fölügyeltek (cura annonae) az árúba bocsátott élelmiszerek minőségére és árára, a magtárakra, s a gabonának kellő áron való kiszolgáltatására (Liv. 30, 26, 6; 26, 10, 1) s a fényüzés ellen hozott törvények (leges sumptuariae) foganatosítására (Tac. ann. 3, 52 skk.); 2) az utczákra, terekre és általában a nyilvános helyekre való fölügyelet (cura urbis); gondoskodtak a közutak jókarban s tisztán tartásáról, közlekedési akadályok elhárításáról; fölügyeltek a templomokra, középületekre, fürdőkre, népkonyhákra, vízvezetékekre, bormérésekre, közjátékokra; gondoskodtak az eltávolításáról mindannak, a mi a közrendet, közbiztosságot, vallásosságot s erkölcsösséget veszélyeztette; 3) a közjátékok rendezése (cura ludorum); hogy az egyes közjátékok miként oszoltak meg a kétféle aedilitas között, arra nézve nincsenek egyező tudósításaink; a főbb játékok közül a luci plebeji és Ceriales rendezése az ae. plaebisre, a Megalesia és ludi Romani rendezése pedig az ae. curulesre volt bizva; régebben ugyancsak mint a főtisztviselők segédei szerepelnek a játékok rendezésénél, de már korán rájuk száll át a rendezés föladata és a kiállítás anyagi terhe; minél díszesebbé birták tenni a játékokat, annál inkább számíthattak a nép kegyére magasabb hivatalra pályázásuk alkalmával. Ebbeli tisztüket 22-ben Kr. e. Augustus a praetorokra ruházta át. A hatáskörükbe vágó vétségeket zálogvétellel vagy birsággal büntethették, sőt bizonyos esetekben (pl. rabszolgákkal, szinészekkel szemben) testi fenyítéket is alkalmazhattak. A birságpénzt (argentum multatitium) a nyilvános építkezések és játékok költségeinek fedezésére fordították. Az aediles curules a saját joghatóságuk alá tartozó ügyekben miheztartás végett bocsáthattak ki rendeleteket (edicta aedilicia) is: attól fogva, hogy a tabulariumot a Saturnus templomba tették át, a pleb. aedilisek helyett ők ügyeltek föl a nyilvános okiratokra, míg 11-ben Kr. e. Augustus hanyagságuk következtében meg nem fosztotta őket e tisztüktől, l. Acta.

Julius Caesar 44-ben Kr. e. még 2 aedilisi állást szervezett, még pedig plebejusit, a mennyiben a két uj aedilisnek aediles plebis Ceriales nevet adott, s kizárólag ő rájuk bízta a cura annonaet (Suet. Caes. 41. Dio, 43, 51), meg talán a ludi Ceriales rendezését. Marqu.-Momms. i. m. II. 490.

Aediles néven valamennyi római s latinus városban találunk az aediles curulesnek megfelelő tisztviselőket, rendesen kettőt. Latinus városokban föliratok tanúsága szerint régen voltak már ilyen nevű tisztviselők; de hogy mikor léptek föl az összes római s latinus jogú városokban, bizonytalan; valószinűleg kevéssel 367 után. Már a praefecturákban aedilisek végezték a kormányzati teendőket s Ariminiumban, Fundiban és Formiaeban 188-tól 3 aedilisből állott a kormányzó hivatal. A köztársaság vége felé már municipiumokban és coloniákban szabály szerint 4 főtisztviselőt találunk, a kik a municipiumokban két, a coloniákban egy testületet alkotnak, és ott kettőnként duoviri jure dicundo és duoviri aediles (v. edilicia potestate), itt szintén kettőnként quatuorviri j. d. és quatuorviri aediles nevet viselnek. Igy volt a latinus városokban is. Voltak azonban egyes városok, a hol 8 személyből álló főtisztviselőség működött, s azokban a két aedilis neve octoviri aediliciae potestatis volt. Az aedilisek az igazságszolgáltató főtisztviselőkkel szemben mint collegae minores szerepelnek, a kik községük vagyonbecslésében résztvettek, ae. quinquennales néven is fordulnak elő, bár hivataluk épúgy egy évig tartott, mint a többieké. Marqu.-Momms. i. m. IV, 478 skk. – Irodalom: Marquardt-Mommsen, Handbuch der röm. Alterthümer, II. 443 skk. Schubert, De roman. aedilibus. Königsb. 1823, 1828. Hoffmann, De aedilibus Rom. Berlin, 1842. Ohnesseit, Ueb, den Ursprung der Aedilität in den latein. Landstädten (Burs. Jahresb. 1883.) Soltau, Die ursprüngl. Bedeutung und Kompetenz der aediles pl. (U. o.)