Capitis deminutio.

A római polgár jogainak összességét, jogi képességét caputnak nevezték, a caput korlátozását vagy elvesztését capitis deminutiónak. A polgár jogi képessége három állapotban jön tekintetbe: 1) In statu familiae, vagyis, hogy önálló- vagy nem (sui v. alieni juris). Vestalis. Családi tekintetben elvesztett jogait, a ki más családba ment át (arrogatio, emancipatio, leányok az in manum conventióval járó házasság által). E jogvesztést nevezték c. d. minimának. E veszteség azonban csak az elhagyott családdal szemben érte; az új családban kárpótlást nyert érettük. 2) In statu civitatis A római állam minden szabad lakosa vagy polgár volt, vagy félpolgár vagy peregrinus (L. Civitas, Latium, II, Peregrinus), C. d. minor v., media volt az, ha valaki civitasát, azzal együtt természetesen családi jogait is elvesztette, pl. exilium, aquae et ignis interdictio, a császár-korban deportatio következtében. 3) In statu libertatis. E szempontból véve a római birodalom lakosai részint szabadok, részint rabszolgák voltak. C. d. maxima volt az, melynek következtében a polgár libertasát, azaz mindennemű jogait elveszítette, pl. hadi fogság, halálos itélet, ellenségnek való kiszolgáltatás, ellenséghez való átszökés, servitus poenae által.