Coelesyria | C | Coëmptio |
plebejus nemzetség. 1. L. Coel, mint legatus 169-ben Kr. e. Perseus ellen harczolt és a vereséget szenvedett Uscana mellett. Liv. 43, 21. 2. C. Coel. Caldus, Kr. e. 107-ben néptribunus; ellenfelével Popiliusszal szemben, a ki a Tigurini nevű helvetiai néppel a rómaiakra nézve lealázó szerződést kötött keresztülvitte annak a javaslatnak (Cic. legg. 3, 16, 36) megszavaztatását, hogy hazaárulás pöreiben is táblácskákkal történjék a szavazás. Oros. 5, 15. 94-ben consul volt (Cic. Mur. 8. Q. Cic. pet. cons. 3, 11), aztán Hispaniába ment, 83-ban Mariusékkal együtt Sulla és Pompejus ellen harczolt, utóbbi legyőzte őt. Plut. Pomp. 7. 3. Unokája C. Coel. Caldus mint praetor 50-ben Kr. e., mikor Cicero elhagyta Ciliciát, átvette a kormáyzóságot. Cic. ad fam. 2, 19. 4. M. Coel. Rufusnak, a ki semmi esetre sem születhetett 83 előtt valamely municipiumban, tán Cumaeben Cicero volt a tanítója az ékesszólásban; 66-ban összebarátkozott Catilinával, de az összeesküvésben nem vett részt. Később Africában is járt és 59-ben quaestorságért is pályázott. Ekkor pert indítván Sempronius Atratinus ellen, ennek fia meg nem engedett korteskedés czímén vádat emelt ellene 56-ban; Cicero sikerrel védte őt épúgy mint egy másik ügyben, mikor a hirhedt Clodia emelt volt ellene vádat. Cic. Coel. 2, 3 sk. 19, 44. ad. Q. fr. 2, 13. 52-ben sikerült tribunussá lennie és keresztülvitte, hogy Caesar, a nélkül, hogy haza kellett volna jönnie a provinciából, folyamodhassék a másodszori consulságért. Tribunusi évének letelte után keresztülvitte tiszttársának, a Clodius erőszakoskodásaiba bonyolódott Q. Pomp. Rufusnak számüzetését. Val. max. 4, 2, 7. Cic. ad fam. 8, 1, 4. Az, hogy Cicero érdemeket szerzett körülötte, levélváltásra adott alkalmat köztük. A polgárháború kitörésekor elpártolt az optimates párttól, Caesarhoz csatlakozván, elment hozzá Ravennába. Caes. b. c. 1, 5. Dio Cass. 41, 2. Elkísérvén őt 49-ben hispaniai hadjáratában, praetorságot kapott tőle, de nem a nagyobb befolyású városit; ez Treboniusnak jutott, s e miatt megsértődvén, lázadást szított, úgy hogy a senatus fellépvén ellene a Massiliából elhivott Milóval egyetemben, azután ennek halála után egymaga kisérlett meg lázadást, de Thurii mellett megölték 48-ban. Quint. 6, 3, 25. Caes. b. c. 3, 20 sk. Dio Cass. 42, 22 sk. Ciceróhoz intézett levelei, melyek kortörténeti szempontból nevezetesek; megvannak az ad fam. gyűjtemény 8. könyvében; beszédeiből, melyeket Cic. kimért, komoly irányú nyelvezetük miatt nagyon dicsér (Brut. 79, 273), és a melyek, bár irályuk elég élénk, a régebbi időszaknak nyereségét tüntetik fel (Tac. dial. 21, 25), csak néhány részlet van meg. Quint, 10, 1, 115. 5. M. Coel. Vinicianus, eleinte Pompejus híve, a kinek 53-ban Kr. előtt a dictatorság elnyerésére irányuló törekvéseit elősegítette, később Caesarhoz csatlakozott és ennek parancsnoksága alatt Pharnaces ellen ahrczolt. Caes. b. Alex. 77. 6. Coel. Antipater, l. Antipater, 6. 7. Coel. Aurelianus l. Aurelianus, 2.