Cyclopes, Cyclops

Kuklwy (a kukloV és wy szavaktól, tehát a. m. kerekszemű; az ókori mythologiának sokoldalú alakjai, melyeket már az ókoriak 3 irányban fogtak fel, még pedig: a) mint viharok és fergetegek (vulkánok?) démonjait. Ilyen értelemben Hesiodus szerint (Theog. 139, skk.) a C. Uranusnak és Gaeának gyermekei, számuk 3, nevök: Brontes, Steropes és Arges. Hatalmas óriások egyetlen szemmel, a kik Zeusnak villámait kovácsolták és a mennydörgést szolgáltatták. Uranus őket is, mint minden más gyermeket mélyen a föld méhébe rejtette; Cronus felhasználta őket, hogy uralomra jusson, de azután ismét csak bilincsbe verte, úgy hogy csak Zeus alatt szabadultak ki, a kinek meghódoltak s a ki őket mint hűséges szolgáit kegyébe fogadta. Hesiod. Theog. 503. Utoljára Apollo a maga villámaival kiírtotta őket, a miért Zeusnak kovácsolt villámaikkal Asclepiusnak halálát okozták. b) A C.-ok mint nép. Ennek a felfogásnak alapja és háttere a homerusi költemények. Homerus Cyclopsai hatalmas erejű, de minden műveltség nélkül való, durva és nyers óriások, a kik a távol nyugaton rend és polgárosultság nélkül, állam és vallás híján élnek. A dúsan termő földet nem művelik, csupán marhatenyésztéssel foglalkoznak és egymással nem törődve gyermekeikkel együtt egy-egy barlangban húzódnak meg. Békésebb természetű szomszédjaikat (pl. a Phaeaceseket) rablótámadásaikkal elűzik. Ennek a durva, kellemetlen, bárdolatlan népségnek jellemző képviselője az emberevő Polyphemus (l. Odysseus, 1), kinek révén a cyclopikus élet (kulwpeioV bioV) kifejezés közmondásossá lett. Hom. Odyss. 9, 106 s kk. 231 skk. Vergil. Aen. 3, 616 s kk. Midőn később a homerusi világnézet, de különösen a Homerust magyarázó philologusok cosmographiája (Odysseus utazásainak térképe) révén a homerusi C.-ok a Hesiodis-félékkel összekeveredtek, egyrészt a vulcanikus tájak (Aetna?) lettek hazájukká, másrészt villámokat kovácsoló természetük alkalmazkodott ehhez a localizáláshoz. Miként Hesiodusnál Zeust látják el villámokkal, úgy Homerus felfogása szerint ők a Hephaestus kovácslegényei, a kik az Aetna hegy belsejében és a szomszédos liparai szigeteken az isteneknek villámokat, a hősöknek és félisteneknek fegyvereket kovácsolnak. Vergilius, Georg. 4, 170 skk. Aen. 8, 416 s köv. Ezek közé a Cyclopsok közé tartoznak az előbb említetteken kívül még Pyracmon és Acamas. c) A C.-ok mint mythikus építőmesterek. Amaz óriási erőnél fogva, melyet az ókor mythikus felfogása a Cyclopsoknak tulajdonított, őket tekintették ama hatalmas arányú építkezések mestereinek, melyeket ő róluk cyclopikus épületeknek neveztek el (v. ö. Építészek, 1). Egyrészt a homerusi és hesiodusi hagyomány élt még a nép lelkében, mely szerint a C.-ok nemcsak nagy mesterek az építkezésben, hanem az óriás sziklatömbök hajigálásában is (Odyss. 9, 241 s köv. és 481); másrészt azonban egy másik hagyomány is létezett, mely úgy látszik történeti tényekben gyökerezik. E szerint az óriási építkezések egy idegen, Lyciából vagy Thraciából (Euboeából) bevándorolt néptől valók, a mely nevét egy Cyclops nevű királyról vette, eredetileg Thraciában tanyázott, azután Cretában és Lycában szóródott el, utóljára pedig Proetus király alatt Argolisba is elszármazott. Ők építik Tiryns hatalmas épületeit, Mycenaet és Argos ősi falait. Pindarus, fragm. 151, 7. Sophocles, fragm. 208. Nekik tulajdonították továbbá egy labirynthus építését Nauplia közelében, róluk elnevezett falak és várak voltak Epirusban, Arcadiában, sőt Latiumban is. – A képzőművészet a Cyclopsoknak fentebb elősorolt hármas természetéből kiragadta a kovácslegények motivumát és ezt fejlesztette tovább különös hajlandósággal. Ide tartoznak a C.-okat ábrázoló sarkophag-reliefek (művészileg becses a Museo Capitolino egyik reliefje), továbbá a campaniai falfestmények, habár ezekben már Polyphemus alakja emelkedik ki az Odyssea felfogása szerint. Egészen különleges a Louvre egyik domborműve (satyrszerű C. a kovácsműhelyben farkkal). – Irodalom: A C.-ok mondáját legbehatóbban tárgyalja Mannhardt, Antike Wald- und Feldkulte, 103–112 lap, a hol az egész előző irodalom is fel van sorolva. Említendők még: Boltz, Die C. ein historisches Volk (a Siculi?), Berlin, 1885. Recherches pour servir à l’historie des C. (Hist. de l.’Acad. des Inscriptions et des B. L. XXIII). Hullmann, De Cercopibus atque Cyclopibus (Köln, 1826). Harrison, The mythus of the Odyssey, 1–44. ll. The myths of the Cyclopes. Petiscus-Geréb, Az Olympos, 22. 25. 115. 301. ll.