Dhmoi

községek a Clisthenes-féle phylék (kerületek) alsóbb tagjai, s Clisthenes idejétől kezdve ezekkel együtt alkották az attikai állam politikai szervezetének alapjait. Clisthenes megbízható értesítés szerint (Hdt. 5, 69. Aristot. pol. ’AJ. 21) eredetileg 100 dhmoi-ot alkotott, úgy, hogy több apró helységet egy-egy községbe foglalt össze, Athenaet magát pedig több (5) községre osztotta; ezt a 100 dhmoi-t osztotta meg aztán a 10 új phyle között (a trittysek útján), de oly módon, hogy egy és ugyanazon phyle egymástól távol eső demosokból alakult (részletesebben l. Fulh alatt). Később a demosok száma jelentékenyen emelkedett; Strabo (9, 396) 174-et említ, egyik modern tudós (Gelzer, Hermannál, 5. kiad. 797 sk.) 190-et állított össze. A reform idején az akkor megtelepedve lévő polgárokat mind felvették az illető d.-ok tagjairúl (dhmotai); de az elköltözés, áttelepedés nem járt együtt az illetőség változásával, s így később az igazi községtagokon kivül minden d.-ban nagy számmal voltak idegen illetőségű, ujabban megtelepedett (egcecthmenoi) polgárok is, kik az ott lakhatás jogáért díjat (egcthticon) fizettek, s nem tartoztak az illető d. kötelékébe (CIA II, 589 v. ö. II, 582). Az egyes d.-ok nagysága (lélekszáma) igen különböző volt. Halimusban a 4. század közepén 73 dhmothV volt; az ekkora d.-ok a kisebbek közé tartoztak. Legnagyobbak a városi d.-okon kívűl a peloponnesusi háboru körül Archarnae (900–1500 községtaggal), továbbá Paeania (500–800 községtaggal) voltak. Alopecének és Anaphlystusnak is 400–700 kebelbeli polgára volt. A rendes szám 100 körül lehetett. Nevüket a d.-ok részint a régi kisebb helységekről, részint a régen uralkodó nemesi nemzetségekről vették. Aristoteles, az i. h. Minden polgárnak okvetetlenül bele kellett tartoznia valamelyik d.-ba, ha nem is mindig abba, a melyben lakott. 17-ik életévének betöltése után a következő év kezdetén minden ifjúnak fel kellett magát vétetni valamelyik d. kötelékébe; ez alkalommal származását a közgyűlés vizsgálat (dokimasia l. o.) alá vette, s ha kifogástalannak találta, felvette a községbeliek, s ezzel a polgárok törzskönyvébe (lhxearcecon grammateion), ellenkező esetben visszautasította (felebbezhetett a heliaeához, s ez esetben a községtagok 5 vádlót választottak ellene; azonban, ha ott visszautasították, elvesztette vagyonát is és rabszolgának adták el). A beiktatott polgár hivatalos nevéhez atyja nevén kivül a d. neve is hozzátartozott (pl. DhmosJenV DhuosJenouV PaianieuV). A község tagjait közös szertartások tartották össze; minden d.-nak megvolt a maga epwnumoV-a (védőherosa). Élükön a községfő, demarchus (dhmarcoV, ma is polgármestert jelent ez a név) állott, kit valószínűleg a község választott (mások szerint sorsolt). Ő vezette a polgárok törzskönyvét, a d. földbirtokának telekkönyvét, ő kezelte (egy, vagy több sáfárral, epibolh, CIA II, 573, b). Ő hívta össze és vezette a községgyűlést (agora) s végrehajtotta határozatait. Neki is, a többi községi tisztviselőknek is számot kellett adniok hivataloskodásukról, még pedig úgy látszik (CIA II, 578, I, 2) egy külön, községi euJunoV és logisthV előtt. A közgyűlés különben nem csupán községi ügyekben intézkedett, hanem a phyle útján állami ügyekben is. A sereget d.-onkint toborozták, a tanácstagokat a községtagok közül sorsolták ki, a theoricumot (JewriVon) is községenkint osztották ki. 362 körül az állami egyenes (hadi) adót is községenkint fizették. Törvényszék-fajta szerepe volt a községgűlésnek az eddig említett eseteken kívűl kivált a polgárok törzskönyvének általános átnézése alkalmával, melyet az athenaei népgyűlés határozatára indítottak meg egyszerre az összes d.-okban. Ilyenkor felolvasták az összes tagok neveit, s ha valaki ellen kifogás merült fel, titkos szavazással (oiafhjisiV) döntöttek az ügyben. A jogosulatlannak talált községi tag leszavaztatása esetén (apoghjisJeiV, catafhjsiJeiV) a zsellérek sorába lépett; de ha a thesmotheták útján a heliaea elé fellebbezte ügyét, és ott is elmarasztalták, rabszolgaságra került, mint a már fennebb említett esetben az első beiktatás alkalmával is történt. Példa: Demosthenes beszéde Eubulides ellen, a 346-i diafjhisiV-ből kifolyó ügyben. – Irodalom: Müller, De demis atticis, Gottingae, 1880. Szántó, Untersuch. üb. das att. Bürgerrecht, Wien, 1881, 32 s köv. ll. Haussouillier, la vie municipale en Attique, Paris 1883. Aristoteles iratának (21. fejezet) felhasználásával, mely kivált a trittysekre (l. Fulh) új fényt derített: Busolt, Staatsalterth. 2. Aufl. 25 s köv, 211 s köv. Gilbert, Staatsalt. 2. Aufl. 226 s köv.