Fulh

eleinte a fegyverfogható szabadok, aztán a nemesség, még később a szabad polgárság legnagyobb osztályainak neve a görögöknél. De, ámbár mindig nagy néposztályt jelentett, régibb időben mégis a közös származás és vérközösség hitén alapult, s közös isteneknek vagy ősöknek tisztelete jellemezte. Azért legrégibb értelme szerint «törzsnek» fordítható. Alakulására a legújabb kutatások szerint első sorban nem vallásos, hanem politikai és hadi okok vezettek (Ed. Meyer). Czéljuk az volt, hogy a velük összefüggő politikai intézményeknek és hadiszervezeteknek, mint azok természetes alapjai, állandóságot és tekintélyt adjanak. – I. Attikai phylék. Atticában mint általában az ionoknál, kezdetben négy j. volt, melyeket az egész hagyomány ion herosnak tulajdonít (Aristoteles is, pl. Ath. 41, 2). Neveik: GeleonteV, ’ArgadeiV (’ErgaddeiV), AigicoreiV, ‘’OplhteV (l. Poll. 8, 109. Hdt. 5, 66. 69. Eurpi. Ion 1575), melyeket rendszerint Attica területeinek felnégyelésére és e négyes felosztásban a lakosok állására és életmódjára vezetnek vissza. GeleonteV (= a fénylők) e szerint a harczias vagy papi nemesség volna, mely a síkságon lakott; ’ArgadeiV (= a munkások) a szántóvető néposztály, a thraiai sík lakó; AigicoreiV, a kecskepásztorok, Diactira lakói, s végül OplhteV a fegyveresek, kiknek lakhelyére vézve nincs a hagyományban megegyezés. De a nevek ilyetén megfejtései épen nem bizonyosak. A négy phyle, mint hadi intézmény, valószínűleg a megtelepedés előtti korban is megvolt már, s nevezetesen az a már ókori nézet (Plut. Solon 23), hogy e négy régi phyle a polgárok hivatás szerint való, kasztszerű beosztását jelentené, épenséggel nincs még a későbbi korra nézve sem elfogadva, már csak azért sem, mert a négy phyle a Solon-féle tanácsban egyenlő számú tagokkal volt képviselve. A neveik aligha egyebek régi istennevek módosulásainál (Argos, Aegis). Valószínűbb tehát, hogy valamennyinek magvát az iavonokkal elegyült szabad ősnép, a későbbi nemesség képezte (Busolt, Gr. Gesch. 2, 98 skk.). Kik tartoztak eredetileg a phylék kötelékébe, erre a kérdésre pontos feleletet adni igen nehéz dolog. Az attikai állam Solon előtti korából ugyanis a polgárságnak egy olyanfajt hármas felosztásról is olvasunk, melyre kétségkívül a foglalkozás adott alapot, s mely e szerint rendi tagozódást jelez. E hármas felosztás tagjai: az ú.l n. eupatridae (eupatridai), geomori (gewmoroi vagy agroicoi) és demiurgi (dhmiourgoi. Aristotelesnél is, pol. Ath. 13, 2). Eupatridai a városba költözött ősnemesség tagjai, gewmoroi a vidéki gazdaságokban élő szabad földmívesek, dhmoiurgoi, a kik ipart vagy kereskedést űztek s a mellett tán gazdálkodtak is kisebb telkeken, s a kik a város közvetetlen közelében s a külvárosokban lakoztak. A két utóbbi rendről, melyek a 8-ik században kezdődő hatalmas gazdasági válság folyamán alakultak és szilárdultak meg, mindamellett valószínű, hogy már Draco előtti (621) időben bejutottak a phylék és phratriák kötelékébe (v. ö. Busolt, gr. Gesch. 94. 107. 108. 110. 178. 203). Máskép állott azonban a dolog azzal a szintén szabad néposztálylyal, melyet a források (Aristoteles is. pol. Ath. 2, 2) ecthmoroi (ecthmorioi) vagy pelatai néven említenek. Hogy ezeknek semmi közül a gwmoroi néven ismeretes osztályhoz, s hogy Clisthenes törvényhozása előtt sem tartoztak a phylék kötelékéhez, majdnem bizonyos. A régi nemzetségi szervezet reconstruálása a régiségtudománynak mai napság nagyon kedvelt de egyik legnehezebb problemája, már csak azért is, mert forrásaink többnyire a későbi szótárírók s Aristeles politeájában is épen a legrégibb korra vonatkozó rész hiányzik. A kutatások eredményei rövid összefoglalásban a következők. A Solont megelőző időben az emíltett négy j. mindegyike 3–3 phratriára, (jratria, egyes tagjai jratoreV) «testvériségre» oszlott, melyek kezdetben csupán a nemesi nemzetségek (genoV) vallásos és családjogi szövetkezetei voltak. Egy-egy phratria 30 nemzetségre való beosztása azonban csak az esztendő beosztásának későkori (4. századbeli átvitelén alapszik, s valósággal soha sem volt 360 genoV Atticában (neve is csak valami 60-nak ismeretes). A fejlődés menete sem az, hogy a genoV-okra csak a nemesi nemzetségek kifejlődése idejében oszolhattak (Ed. Meyer). A phratriát is a genoV-t is egy-egy közös ős tisztelete s közös vallási szertartások fűzték össze. A phratriákban egyesült nemesi nemzetségek (omogalacteV, gennhtai) legnagyobb ünnepe az ’Apatouria nevű ünnep Pyanopsion (oct.-nov.) havában, védőistenségeik Zeus ’ErceioV és Apollo PatrwoV. A nemességhez nem tartozó szabad családoknak kezdetben külön, a nemesi nemzetségek mintája szerint alakult közösségeik voltak, melyeknek tagjai Jiaswtai v. orgewneV nevet viseltek. De valószínű (l. f.), hogy a gewmoroi és dhmiourgoi néven ismeretes néposztályok már Clisthenes előtti időben belejutottak a phratriákba, mert hiszen tudjuk, hogy kevéssel Solon törvényhozása után e két osztály már az archonságot is kiküzdötte magának. Arist. pol. Ath. 13, 2. A vezető állás a phratriákban azért még hosszú ideig a gennhtai kezében maradhatott. A 3–3 phratriából álló phylék élén kezdettől fogva ú. n. törzskirályok, julobasileiV állottak (Arist. pol. Ath. 8, 3. 41, 2), kiknek hatásköre eleinte (még a királyság előtt) kétségtelenül a törzs politikai és hadi ügyeinek vezetésében állott. Ezek a julobasileuV-ok, névszerint később a királyság alatt sőt még később a nemesuralom és a democratia idején is megvoltak (de csak vallásos hatáskörrel), épen úgy, mint a basileuV maga is, (kinek czíme a második archonra szállott), előbb, mint a király tanácsosai, aztán (Aristot. pol. Ath. 57, 4) mint a arcwn basileuV elnöksége alatt itélkező birák a Prytanum nevű törvényszékben. Pénztáruk is volt, még a democratia korában is. (CIA II 844. A legrégibb időkre nézve azonban sem e phylobasileusokról sem magáról a phyle-szervezetről sem annak politikai és hadi intézményeikkel való kapcsolatáról nincsenek részletesebb értesítéseink. Akármilyen volt is, bizonyos, hogy módosulásara a 8. és 7. század nagy gazdasági és társadalmi átalakulással vezettek. A naucariák (l. Naucraria) és a nép vagyon szerint való osztályozásának (l. Timhma) e váltások folyamán való létrejövetele (Aristot. pol. Ath. 7, 3 szerint is Solon már készen találta a vagyonosztályokat) mindenesetre kétségtelen jele annak, hogy pusztán a phylék és phratriák szerint való osztályozás már a 7-ik században alkalmatlannak bizonyult Atticában is (l. f. az orgewneV felvételét). A vagyonosztályok megalkotásával a vér szerint való nemesség uralma a vagyonosok oligarchiájává fejlődött, ha a nemesek még hosszú ideig megtartották is a phratriákban vezető szerepüket. Solon a meglevő vagyonosztályhoz alkalmazkodva a jövedelemtől tette függővé az állami élet terheiben való részvételt. Ilyenformán a régi nemesség befolyása a phratriákban és phylékben is mindinkább csökken, jóllehet Solon érintetlenül hagyta a phyléket, előljáróikkal együtt (l. f. a phylobasileusok későbbi szerepét). Solon törvényhozásában máskülönben már nyilvánvalóbb az intézményeknek a phyle-szervezettel való összefüggése. Nevezetesen a tisztviselőkre nézve (kiket előbb állítólag az Areopagus szemelt ki, Aristot. pol. Ath. 3, 6. 8, 2) úgy intézkedett Solon, hogy minden egyes phyle bizonyos számú jelöltet (az archonságra tízet-tízet) válaszszon a belétartozó polgárokból, s ezek közűl sorsolják aztán ki az illető tisztviselőket (clhrwtai és procritwn). A négyszázas tanácsba is (melyet valószínűleg Solon alkotott meg a naucraroi régi 48-as számú tanácsából) phylénként 100–100 tagot sorsoltak ki, valószínűleg szintén előleges kiszemelés alapján. Clisthenes törvényhozása, mely a polgárok teljes politikai egyenjogusítására törekedett, valószínűleg szintén nem bántotta a régi nemzetiségi phyle-szervezetet; megmaradt az az ő törvényhozása után is (később szó lesz róla, milyen formában). De a régi intézmények mellett teljesen újakat alkotott melyeket szándékosan a régi, egészen mást jelentő elnevezésekkel jelölt meg. Clisthenes tiz phyléjénke (Erechtheis, Aegeis, Pandionis,Leintis, Acamantis, Oeneis, Cecropis, Hippothoontis v. Hippothontis, Aeantis, Antiochis, melyeknek élén az epimelhtai twn julwn állottak) semmi köze sincs a régi nemzetségi phylékhez. «Törzs» csak a nevük, de voltaképen nem azok, sőt nem is «kerületek», mert hiszen tudvalevőleg épen az volt Clistehens főszándéka, hogy az új phylék területi egységeket alkossanak, s hogy ily módon a nemesség befolyásának utolsó maradványai is elenyészszenek (találóan a Clisthenes-féle phyléket csak «tizedeknek» lehet magyarúl elnevezni). Clisthenes alkotmányáról szólva, melynek összes újításai csak új phyle-rendszer következményei, ezúttal tehát csak azt kell vizsgálnunk, milyen hatással volt a phylék és phratriák régi szervezetére? A kérdést Aristoteles «Athenaei alkotmányának» feltalálása még nehezebben megfejthetővé tette, mert ez irat 21. fejezete (mely szerint Clisthenes a nemzetségek és phratriák régi szervezetét meghagyta) megfejthetetlen ellenmondásokban áll az Aristoteles-féle politica egy régi ismeretes helyével (6, 4. p. 1319B. 19 skk). Valószínű azonban, hogy a politea adata több hitelt érdemel az utóbbi hagyománynál (l. Busolt, Gr. Gesch. 2, 428. Wilamowitz, Arist. 2, 267. Ed. Meyer, Gesch. des Alt. 2, 493 jegyz.) Clisthenes aggodalom nélkül meghagyhatta a phratriák régi szervezetét, mert hiszen a politikai élet alapjává a demosokat (l. Dhmoi és Chsthenes) tette, s ilyenformán a phratriák hatásköre ezentúl kizárólag csak vallásos és családjogi ügyekre szorítkozott. Anyakönyveiket tehát ezentúl is tovább vezették a phratrák, de a beiktatástól ezentúl csak a vallásos szertartásokban való részvétel függött, s legfeljebb az örökösödési perekben való gyakorlat jelentősége. Isaeus 2, 75. Egyébiránt úgy látszik, Clistehenes arra is iparkodott, hogy erősítse a dhmoV-ok és a phratriák közti eredetileg nem szükségképi s nem is nagyon erős összefüggést, a mennyiben az új polgárokat dhmoV-aik szerint egy és ugyanazon phratriákba osztatta. Ilyenformán a phratriák megtartották ugyan régi szervezetüket, de kötelesek voltak új elemeket is befogadni, kik ezentúl szintén részt vettek ZeuV ‘ErceioV és ’Apollwn PatrwoV cultusában (Philochor. fragm. 94 szerint azonban a phratriák efféle tágulásának kezdete, mint említettük, valószínűleg régibb időre esik). Megemlítendő még, hogy a Clisthenes-féle 10 phylét 307-ben még kettővel, az Antigonis és Demetrias nevűekkel szaporították (első említésük 306/5-ről, CIA II 246), 225 közül pedig a Ptolemaisszal, úgy hogy 225–220 közt 13 phyle volt. 200-ben aztán, az Attalis phyle felállításakor, megszüntették az Antigonist és Demetrieast, s ettől kezdve megint 12 volt a phylék száma. Irodalom: Lásd Busoltnál, Griech. Geschichte, 2, 2. kiad. 66. lap. Nagy részük azonban az Aristoteles-féle irat feltalálása óta elavúlt. Sok tekintetben új és nagy figyelmet érdemes Eduard Meyer felfogása a Gesch. des Alter thums 2. kötetének illető helyein. – II. Dór phylék. A dór törzsek keletkezését és elnevezését a monda Aegimius királyhoz fűzte, ki országának harmadrészét Herculesnek adta a Lapithák ellen nyujtott segedelemért. A három dór törzs nevét Aegimius két fiáról Dymanról (Duman) és Pamphylusról, s Hercules fiáról Hyllusról vette. A dóroknak erre a hármas osztályozására czéloz talán (újabb időben kétségbe vonják) az Odysseáben olvasható (19, 77) tricaiceV jelző is; később pedig mindenütt megtaláljuk a ‘Ąrnadioi), valamint Sicyonban is Clisthenes külön phylét (AigialeiV) alkotott a nem dór lakosságból. Hdt. 5, 68. Corinthus nyolcz phyléjéről és városnegyedeiről nincs részletesebb hagyományunk, de a dór törvények ott is megvoltak. CIG I 1845. Thuc. 3, 72. Spartában a 3 phyle 27 phratriára oszlott (Athen. 4, 141), de mellettük volt öt földrajzi phyle is, azaz kerületek. Ezek nevei: Pitana, Mesoa (Messoa), Limnae, Conurar, Dyme, eredetileg azonosak azzal az öt helységgel, melyből Sparta városa alakult. Thuc. 1, 10. Ez utóbbi phylék alosztályai az wbai voltak. CIG 1271–1274. Cretában szintén megvolt a három dór phyle, de a phratriák száma nem ismeretes. – Irodalom: A kézikönyvek illető fejezetein kívül l. Fleischanderl, die spartan. Verfassung, Leipzig, 1881, 19 skk. ll.