Diomedes

DiomhdhV. – 1. Aresnek és Cyrenének fia; l. Heracles, 2. – 2. Tydeusnak Deipylétől, Adrastus leányától született fia, egyike az epigonusoknak (v. ö. Adrastus, 1). Az epigonusok hadmenete után mint Argos királya és nagyatyjának Adrastusnak utóda részt vesz a trojai háborúban, a miben hűséges társai Sthenelus és Euryalus Hom. Il. 2, 559 skk. Trója falai alatt Achilles visszavonultságának idején ő a legbátrabb és legvállalkozóbb, a ki Athenae istenasszony által támogatva még az istenektől sem retten vissza. Il. 5. Midőn a görögök a csatában megfutamodnak (Il. 8, 66 skk.), ő az, a ki Hector ellen intézett heves támadásával a csatának sorsát megfordítja és csak akkor szünteti meg a további támadást, midőn Zeus villámával D. kocsijának fogata elé sújt. Ugyancsak ő az, a ki éjjeli kémszemlére vállalkozván (Il. 10, 220 skk.), Odysseusszal kimegy a táborból, megöli Dolont, a trójai kémet, és saját táborában meglepi Rhesus thraciai királyt (Il. 10, 470 skk., v. ö. 11, 310 skk.), a kinek lovai azután D.-nek jutnak prédául. Hyginus, Fab. 113. Majd Odysseusszal egy földalatti folyosón által behatolnak a trójai fellegvárba, megölik az őröket és elrabolják Pallas istenasszony képét, a palladiumot (Verg. Aen. 2, 163), melyet D. vagy Argosba vitt, vagy a trójaiaknak (Anchises hamvaival együtt) visszaadott. Serv. Aen. 2, 166. 3, 407. 4, 427. 5, 81. Troja elfoglalása után szerencsésen visszaérkezik Argosba. Hom. Od. 3, 180. Későbbi sorsáról a Homerus utáni monda nagyon tarka és változatos képet fest. Hazatérőben a kedvezőtlen szél Libyába hajtotta, a hol Lycus király Ares oltárán fel akarta áldozni, de a király leánya Callirhoë megmentette. Otthon feleségét Aegialeát hütlenségen érte, a mit Aphrodite szabott D.-re büntetésül, a miért őt egykor Troja falai alatt megsebesítette volt. Il. 5, 330. 410. Ezen elkeseredve, vagy a házasságtörő asszony által elüzetve, hazájából eltávozik és Aetoliába megy atyjának Tydeusnak szülőföldjére, a hol nagyatyja Oeneus még mindig él, de saját testvére Agrius erőszakoskodása folytán trónjától meg van fosztva. D. megöli Agrius fiát, Eopopeust és nagyatyját (mások szerint Andraemont, l. ezt, 1) újból a trónra ülteti. Argosba visszatérvén, megint eltéved s Italiába kerül Daunus király (Lycaon fiának, Iapyx és Peucetius testvérének) országába, a kit a messapiusok ellen vívott hadmenetben segít, s a kitől jutalmul megkapja leányának Euippének kezét és országának uralmát. Ezzel a feleségével nemzette Diomedest és Amphinomust. Meghalt Dauniában vagy Argosban, a hová visszatért volt, vagy végül eltünt egy Apuliával szemközt fekvő szigeten, melyet róla neveztek el, s a hol állítólag sírja is feküdt. Italia keleti partvidékén számos város vezette vissza eredetét D.-re, valamennyi Athena istenasszonynak D. által alapított szentélyével. Ilyenek: Beneventum, Argos Hippium (Argyripa, Arpi), Canusium (Hor. sat. 1, 5, 92), Brundusium, stb. Mindezen városokban mint törzsökös hőst tisztelték, helyenkint (Metapontum, Thurii) valósággal isteni tiszteletben részesítették. Aquilában róla nevezték el az Aufidus felé terjedő rónát, (Diomedei Campi), melynek vizenyős árkait állítólag szintén ő kezdette el lecsapolni. Strabo 6, 284. Argosban tisztelete igen szoros kapcsolatban állott Athena cultusával. Ez utóbbi istenasszony ünnepségein a palladiummal egyidejüleg D. pajzsát is körülhordozták, D. képét pedig az Inachusban megfürösztötték. A mythikus hagyomány szerint egyáltalán nem halt meg, hanem Hermionéval házasságra lépve boldog életet él a Dioscurusokkal. Schol. Pind. Nem. 10, 12. V. ö. Preller-Jordan, Römische Mythologie, 2, 306. Heyne, Excursus I. ad Aen. 11. Klausen, Aeneas, 1173. – 3. Latin grammatikus, l. Grammatikusok, II.