Heraclides

’HracleidhV. – 1. Az ifjabb Dionysius (Syracusae zsarnoka) lovasságának parancsnoka, később hazájából menekülvén, részt vett Dionnak Syracusae felszabadítására irányuló törekvéseiben, de végül mint lázadások okozója megöletett (lásd Dion, 1). – 2. Több híres orvos neve, minők pl. a) Hippocrates atyja, b) egy nagytudományú orvos Tarentumból a Kr. e. 3-ik században; írt állítólag a gyógyszerekről (peri sceuasiaV kai docimasiaV jarmacwn); c) egy erythraebeli, Kr. sz. táján feldolgozta Hippocrates iratait. – 3. H. Ponticus, ’H. ó PonticoV, philosohpus és grammatikus a pontusi Heracleából a Kr. e. 4-ik században; hallgatta Platót Athenaeben, de később Aristoteleshez csatlakozott. Számos, csak fragmentumokban fenmaradt, részben dialogikus formában írt műveit Diogenes Laërtius (5, 86) a következő csoportokra osztja: hJica, jusica, grammatica, mousica, rhtorica, istopica és dicséri stilusát; mások azonban (Cic. n. d. 1, 13. Plut. Cam. 22) ócsárolja a mesés dolgok iránt való hajlamát. Töredékek Müllernél, Fragm. hist. Gr. 2, 197–207. – A nevét viselő, ránk maradt ec twn ’Hracleidou peri polietiwn czímű excerptum Schneidewin (Heraclidis politiarum quae extant, Gottingae, 1847) bizonyításai szerint nem egyéb, mint egy Aristoteles politeiai czímű munkájából való compilatio, mely nem tőle, hanem egy ismeretlentől, talán a Kr. e. 2-ik századbeli Heraclies Lembus grammatikusoktól származik. – Egy másik neki tulajdonított, fenmaradt munka, a Homerust allegorikusan magyarázó allhgoriai ’Omhricai szintén nem tőle, hanem a valószínűleg Augustus idejében élő Heraclitus grammatikustól származik (Mehler, Heracliti Allegoriae Homericae, Lugduni Bat., 1851). – 4. Miletusból, Kr. e. 100 táján, Herodianus grammatikus előzője a prosodia terén: caJolich proswdia és peri dusclitwn rmnatwn czímű műveiből csak töredékek maradtak fenn, összegyűjtve Cohntól (De Heraclide Milesio grammatico, Berl. Stud. 1, 603–708); értekezés Frey-től (De Heraclidae Milesii studiis Homericis, Leipz. Stud. 6, 93 skk.