Juris dictio

jelenti nemcsak a szoros értelemben vett igazságszolgáltatást, a melynek a körét röviden e 3 szóval szokták volt kifejezni: dare (judicem), dicere (sententiam), addicere (rem), hanem jelenti a szabad törvénykezést (vagyis bizonyos jogi cselekmények, pl. adoptio, manumissio, emancipatio, in jure cessio törvényesítését) és egyes, inkább az imperiumból folyó, rendkivüli functiókat. Ov. fast. 1, 47. Varr. 1. l. 6, 30. A j. d. az imperium kifolyása volt s e szerint a magasabb hivatali személyeket illette meg, tehát a királyság idejében a királyt, a köztársaság idejében a consulokat, majd a praetorokat; azonkívül a curulis aediliseknek volt még némi jurisdictiójuk vásári ügyekben. A peres vagyis a tulajdonképeni j. d., úgy látszik, a legrégibb időtől fogva a városhoz volt kötve s épen azért a magistratus távollétében a helyettese gyakorolta. A praefectusok Italia városaiban csakis a városi praetorok megbízásából és utasításai szerint gyakorolhatták a j. d.-t. Hasonló mintára volt szervezve a polgári igazságszolgáltatás a provinciákban is. A császárság idejében első biróságot a fővárosi igazságszoltáltatás terén eleinte a városi praetor (Suet. Aug. 33), később a praefectus urbi, a provincialisok perkereseteiben pedig a 3. századig kiváló consularis férfiak, azután valószínűleg a praefecti praetorio tették. A helytartók jurisdictiójára nézve l. Provincia.