Juris consulti

jure consulti, juris periti, j. auctores, j. prudentes, j. sacredotes stb., római jogtudósok, a kik a jogfejlődésre nagy befolyással voltak (l. Jus civile). Állásuk a különböző időkben nagyon különböző volt. – Első korszak. A jogismeret mint tudományos rendszer nélkül való, nem hivatásszerű foglalkozás. Ősidők óta a jogismeret a patriciusok és különösen a papok kiváltsága volt, mert a magán- és a közjog a jus sacrummal a legszorosabb kapcsolatban állott. A törvények nem voltak ugyan ismeretlenek, de minden, a jog gyakorlati alkalmazására vonatkozó szabály a pontifexek könyveiben volt elzárva. Erre nézve adtak a jogtudó patriciusok utasításokat, de csak barátaiknak és clienseiknek. Lassankint azonban növekedett a plebejusok tekintélye, a magánjog kibontakozott a jus sacrum békóiból s a jogismeret nem volt többé a pontifexek kizárólagos tulajdona. – Második korszak. A jogismeret laizáltatik és hivatásszerű foglalkozássá válik. Megindítója ez iránynak Cnejus Flavius, a ki a törvénykezési keresetek formuláit és a törvénykezési napok jegyzékét közrebocsátá. Ez az ú. n. jus Flavianum (l. o.). A korszakbeli jogtudósok közt kiemelkednek: Ti. Coruncanius 254-ben Kr. e., az első jogtanár, Dig. 1. 2. 2. §. 38; Sextus Aelius Paetus Catus 198-ban Kr. e., 1. jus Aelianum; Marcus Forcius Cato Censorius, Cornelius, Scipio, P. Mucius Saevola. E kor jogtudósai négyféle tevékenységet fejtenek ki: 1) a tizenkéttáblás tövényből igazolt véleményeket adtak (respondere); 2) a felektől a jogügyletek kötése módjára utbaigazították (cavree); 3) a peres eljárásnál segédkeztek (agere); 4) feleleteiket feljegyezték és a jogkeresőknek irásbeli utmutatást adtak (scribere). – Harmadik korszak. A jogismeret tudományos alapra fektetése Q Mucius Scaevola Pontifexnek és Ser. Sulpicius Rufusnak köszönhető. A római jogszabályok nagyon is felszaporodott tömege most már mélyebb felfogást és alaposabb tanulmányt kivánt; ehhez járultak az aequitasnak és a jus gentiumnak egyre jobban érvényesülő elvei, melyeket a jogászok a régi jog szigorú szabályaival kiegyeztetni törekedtek. A jogászok befolyása növekedett, midőn Augustus elrendelte, hogy responsumaik vitás kérdéseknél a törvényszék előtt jogérvénynyel birjanak. Hell. 4, 2. 13, 13. Különösne arra irányult a jogászok tevékenysége, hogy a jog egész anyagába rendszeres egységet vigyenek bele, a törvényeket magyarázzák s a régi jogot a jus gentium alkalmazásával kiegészítsék és megjavítsák. Lassanként jogi iskolák keletkeztek (Gell. 13, 13), a leghiresebbek Romában, Constantinapolisban és Berytusban. A tanárok neve professores juris civilis, a tanulóké studiosi, a kik bizonyos honorariumot vagy salariumot fizettek. A főbb jogászok Augustus koráig a két fönnebb említetteken kívül. C. Aquilius, Gallus, C. Aelius Gallus, P. Alfenus Varus, C. Trebatius Testa, A. Cascellius. Augustus óta két iskola alakult, a Proculiani (alapítója Marcus Antistius Labeo, a ki Sempronius Proculus tanítványa volt) és a Sabiniani (alapítója C. Atejus Capito, a Massurius Sabinus tanítványa). Az előbbiekhez tartoztak: a két M. Coccejus Nerva és P. Juventius Celsus, Neratius Priscus stb., az utóbbiakhoz Massurius Sabinus, C. Cassius Longinus, Javolenus Priscius stb. A két iskola közti ellentét csak vezéreiben domborodik ki élesen. Labeo a jog terén haladó, a közjogi kérdésekben a régi köztársasági intézményekhez ragaszkodó. Capito a magánjog terén maradi, a monarchikus irányú ujításoknak ellenben pártolója. Labeót és utódait a célszerüség (ratio), Capitót és követőit a régi tekintélyek (veteres) vezették Dig. 1. 2. 2. §. 47. Vécsey, Institutiók 1901 75 sk. ll. Mindezeket elhomályosította a következő öt: Gajus, Aemilius Papinianus, Julius Paullus, Domitius Ulpanius és Herennius Modestinus. Irataik így oszlanak meg: 1) az irott joghoz készült magyarázati (exegetikus Művek; 2) az egész joganyagra kiterjedő rendszeres (systematikus) művek; 3) felmerült jogesetek eldöntését tartalmazó gyakorlati (practikus), végül 4) vitatkozó művek. V. ö. Vécsey, Instit. 1901. 91 sk. ll. – Negyedik korszak. A jogtudomány hanyatlása. Ezt egyrészt a császárok despotiája másrészt az antik műveltség általános lehanyatlása idézte elő. Hogy a római jog rendszere még sem ment veszendőbe, az Justinianus császárnak köszönhető, a ki az egész régibb jogi irodalmat kivonatoltatta s e kivonatokat bizonyos rendszerben összeállíttatta (l. Justinianus). De Nyugaton is készítettek ily gyűjteményeket a germán fejedelmek, minők a breviarium Alaricianum vagy lex romana Visigothorum (II. Alarich alatt 506), a burgundoknál a lex Burgundionum (508. V. ö. Vécsey, Instit. 1901. 110 sk. 11.