Leges Corneliae

Sulla törvényei, melyeket részint mint consul (Kr. e. 88) részint mint dictator ripublicae constitundae (82–80) hozott oly czéllal, hogy az államkormányzatban a nemesség felsőbbségét biztosítsa; I) 88-ból valók: 1) de exilio Marianorum (Vell. 2, 19); 2) de sponsu (l. Intercessio); 3) Pompeja de comitiis centuriatis, a com. cent. régi szervezetét állította vissza (App. b. c. 1, 59); a Marius-párt nemsokára eltörölte; 4) Pompeja de tribunicia potestate, mely szerint a néptribunusok csakis a senatus fölhatalmazásából léphettek föl törvényjavaslattal a népgyűlés előtt; 5) Pompeja de unciaria, elrendelte, hogy vagy fenus unciarium legyen a törvényes százalék vagy vonja le az adós a követelés 12-ed részét (Fest. p. 572 Th.); II) 82-ből valók; 1) de proscriptione (l. o.); 2) de tribunica potestate: 82-ik évi törvényét ismét életbe léptette; elrendelte azonkívül, hogy a néptribunusok auxiliumában folyamodni nem lehet s hogy a ki már néptribunus volt, ne pályázhassék más hivatalért (Liv. ep. 89. Caes. b. c. 1, 7. App. b. c. 1, 100); 3) judicaria (l. Judex); 4) de magistratibus, elrendelte, hogy senki se viselhessen praetori hivatalt a quaestori vagy consulit a praetori előtt; egy évben ne viselhessen senki két hivatalt, se ugyanazon hivatalt ismételten 10 éven belül (Liv. 7, 42. App. b. c. 1, 100); 5) de sacerdotiis: csak a pontifex maximus választását hagyta meg a népnek; a pontifexek, augurok és X-viri sacrorum számát 15-re emelte; III) 81-ből valók: 1) de Cn. Pompejo, megengedte, hogy P. mint egyszerű lovag, a nélkül, hogy magistratust viselt volna, tarthasson diadalmenetet; 2) de provinciis ordinandis: meghagyta a senatusnak a provincia kijelölés jogát, de egyes különös vagy kivételes esetekre megengedte a népgyűlés döntését; elrendelte, hogy consulok és praetorok csakis hivataluk letelte után mehetnek ki helytartóknak, hogy hivatalos évük lejárta után 30 nap alatt el kell hagyniok a provinciát s imperiumuk a város alatt megszünik, ha csak a senatus föl nem hatalmazza őket diadalmenetre; meghatározta a provincialis követségek költségeit (Cic. fam .1, 9, 25. 3, 6, 3. 10, 6); 3) de XX quaestoribus; a quaestorok számát (a senatus kiegészítése czéljából) 20-ra emelte, a kik hivatalos évük alatt részben a törvénykezésben működtek, azután pedig a senatusba jutottak. (Tac. ann. 11, 22); 4) de VIII practoribus: a praetorok számát 8-ra emelte föl, a kik hivatalos évük alatt a fölszaporított quaestiókat vezették, azután pedig 8 provincia kormányzását vették át mint propraetorok (Vell. 2, 16); 5) új állandó quaestiókat hozott be; a) de repetundis, mely a lex Servilia helyébe lépett; b) de majestate: a lex Appleját eltörölte s az állam ellen irányuló merészletet számkivetéssel sújtotta; c) de sicariis et veneficis (Tac. ann. 13, 44); d) de fulsis (testamentaria és nummaria néven is); e) de peculatu; f) de adulteriis et pudicitia; 6) sumtuaria; a hó főnapjain játékok s bizonyos ünnepek alkalmával 30, máskor 3 sestertiust engedett meg lakomára költeni (Gell.2, 24); nyalánkságokra oly alacsony árakat állapított meg, hogy nem is volt érdemes afféle czikkeket piaczra vinni (Macr. sat. 3, 17); korlátozta a temetéskor dívó fényűzést s azért funerariának is nevezték (Plut. Sull. 35); 7) frumentaria, l. Largitio; 8) de civitate Volaterraria, l. Largitio; 8) de civitate Volaterranis adimenda, Volaterrae s több lázongó mncipium lakóit a jus Latinum jogi állapotába helyezte; 9) de ludis Victoriae institutenndis, Vell. 2, 27.