Lycus

LucoV. – A. Személynév. – 1. Posidon és Celaeno fia, kit atyja a boldogok szigetére helyezett. Apollod. 3, 10, 1. – 2. Hyrieus fia, l. Amphion, 1. – 3. Thebaei kényur, Posidon vagy Lycus fia (Eur. Herc. fur. 31); Heracles megölte, mert távollétében megölte Heracles ipát Creont, és Megarát meg gyermekeit üldözte. – 4. Pandion fia, Aegeus, Nisus és Pallas testvére, athenaei hős, a Lycomedae és Lycomidae nevű, attikai msyteriumoknál szolgáló papi nemzetségnek törzsatyja. Ő hozta állítólag a mysteriumokat Atticából a messenei Andaniába; más hír szerint Aegeustól elűzve Sarpedonhoz a Termilák földjére menekült, a melyet nevéről Lyciának neveztek el (l. Lycia). Hdt. 1, 173. Róla kapta az athenaei Lyceum (Luceion) nevét. Paus. 1, 19, 3. – B. Rohamos folyóknak gyakori neve. – 1. Assyriának Adiabene nevű tartományában, a Tigris baloldali mellékfolyója, Gaugamela és Arbela közt (Curt. 4, 16, 8); más nevén Zapatas v. Zabatus major v. superior, az assyriai Zabu, m. Záb el kebír (a nagy Z.) vagy el ala (a felső Z.). Strab. 16, 737. Xen. an. 2, 5, 1. – 2. Phoeniciai folyó, a mely Berytus és Byblus közt ömlik a tengerbe; m. Nahr el Kelb (Kutya folyó). Strab. 16, 755. – 3. Az Irisnek keleti mellékfolyója Pontusban, m. Kelkit. Strab. 12, 547. 556. Plut. Lucull. 18. – 4. Jelentékeny phrygiai folyó; a Cadmus hegységben ered, Colossae táján egy szakadékban eltűnik (Hdt. 7, 30), aztán megint a föld szinére kerül és Laodicea mellett elsietvén, a Maeanderbe ömlik; m. törökül Csoruk csáj. Strab. 12, 578. Ov. met. 15, 273 skk.