Magi

Magoi, ebből a szumér szóból: inga, annyi mint tiszteleteméltó, óbactriai nyelven (az Avesztában) Athrava, az óperzsa ékiratokban Magush; a medusok és perzsák papi osztálya, a mely külön törzsből származott vagy legalább is apáról fiura átöröklődő tisztet képezett. Ők voltak a vallási tudomány kiváltságos birtokosai, a szertartások végrehajtói, «a tiszta férfiak», a kiknek egyszerű, önmegtagadó életet kellett élniök és a kik a politikára is hatással voltak, kivált az Arsacidák és Sassanidák idejében. Cic. div. 1, 23 szerint genus sapientium et doctorum. Pythagorast, Empedoclest és Platót az ő tanítványuknak tartották az ókorban. Hdt. 1, 101. 132. 140. 7, 191. Xen. Cyr. 8, 3, 11. Curt. 3, 7, 9. 5, 3, 22. Strab. 11, 727. 732 sk. Nagyobbára vitás kérdés, hogy e medus és perzsa magusok milyen viszonyban voltak a babyloni magusokhoz (Jerem. 39, 3. Sz. Máté evang. 2, 1); hogy vajjon tisztök Babyloniából került-e ki vagy Perzsiából származott oda; hogy vajjon a perzsa és medus magusok is űzték-e a bűbájosság (a magia) mesterségét vagy csupán a babyloniak. V. ö. Hdt. 1, 108. L. a Chaldaei szót. Az irodalmat l. Media és Zoroastes alatt. Justi, Gesch. des alten Persiens (68 sk. l.). Duncker, Gesch. des Alterthums (4. kiad. 4. köt. 143. l.).