Magistratus

jelent nemcsak hivatali méltóságot, hanem hatósági személyt is. – A. A köztársasági magistratusok vagy rendesek, azaz állandók (m. ordinarii), vagy rendkívüliek, azaz olyanok, a melyeket csak bizonyos időre ideiglenesen állítottak föl (m. extraordinarii). Mind a két csoportban ismét kétféle tisztviselőket találunk; így a) a. m. ordinarii közül a consulok, censorok és praetorok voltak a m. majores, s mivel a sella curulis megillette őket, a curulis aedilisekkel együtt a m. curules; a néptribunusok, aedilisek, quaestorok és viginti sex viri a m. minores s a curulis aedilisek kivételével a m. non curules; b) a m. extraordinarii közül a dictator, magister equitum, interrex, praefectus urbi, X-viri legibus scribundis, tribuni militum consulari potestate, III-viri rei publicae constituendae voltak a m. majores, a rendkívüli alkalmakra választott többi tisztviselő (praefectus annonae, duoviri naavales stb.) pedig a m. minores. A m. majores ordinarii választása a comitia centuriatán történt, a m. minores ordinarii választása pedig a comitia tribután. Minden magistratusnak meg volt a maga potestasa, a melynek határai közt, tehát a saját hatáskörében szabályrendeleteket bocsáthatott ki (jus edicendi), azok megsértőit büntethette (coërcitio, jus multae dictionis) s tanácskozás végett összehívhatta a népet (jus contionem habendi). Az imperiummal fölruházott magistratus összehivhatta a comitia centuriatát (jus cum populo agendi) s a senatust (jus agendi cum senatu), biráskodó jogával kapcsolatban fogságbüntetést (jus prensionis) s jó ideig testi fenyítéket is (coërcitio) alkalmazhatott, sőt halálbüntetést is a lex Valeria de provocatione (l. o.) előtt, de azontúl csak a városon kívül. Az egyes hivatalok hatásköre szorosan ki volt jelölve s ugyanazon munkakörön belül az alsóbbrangu engedelmeskedni tartozott a felsőbbrangunak. Működésükben a senatus felügyelete alatt állottak. Hivataluk elfoglalása után legfölebb 5 nap alatt esküt kellett letenniök, hogy a törvényeket megtartják, hivataluk lejárta után pedig arra esküdtek meg, hogy nem hágták át a törvényeket. A rendes tisztviselők közül a majorest hivataluk lejárta után, a minorest pedig annak tartama alatt is felelősségre vonhatták intézkedéseikért. A római állami hivatal (munus) nem járt dijazással, hanem kitüntetés (honor) volt, a mi néha igen sok költségbe került a tisztviselőnek. De annál nagyobb tisztelettel illették a hatósági személyeket; ha egy magasabbrangú magistratus valahol megjelent, mindenki fölállott, az utczán tisztelettel tértek ki útjából, a kik lovon ülve találkoztak vele, leszállottak stb. Külső kitüntető jeleiket (insignia) illetőleg l. Toga (praetexta), Fasces, Lictor, Sella curulis. Különös képesítés az egyes hivatalokra nem volt; a pályától a személyes jelentkezésen kívül testi épséget s bizonyos kort kivántak meg, a melyet tudtunk szerint az ismeretlen tartalmú és idejű lex Pinaria (Cic. de or. 2, 65) határozott meg legelőször; azután a lex Villia annalis (Kr. e. 180) állapította meg, hogy melyik hivatalra hány éves korban lehet pályázni (Liv. 40, 44); a lex Cornelia de magistratibus (Kr. e. 82) a quaesturához legalább 30 éves kort kivánt meg (Dio 40, 51. Cic. legg. 3, 3) s elrendelte, hogy senki se lehessen consul, a ki előbb praeturát, se pedig praetor, a ki legalább is quaesturát nem viselt volt. App. b. c. 1, 100. Cicero idejében a questurához legalább is 30 (aetas quaestoria), az aedilitashoz 37, a praeturához 40, a consulatushoz 43 éves kort (aetas consularis) kivántak meg (acetas legitima) a pályázáskor; Augustus azonban a quaestura korát a 24., az aedilitasét a 27., a praeturáét a 30. s a consulatusét a 33. évre szabta meg. Egyszerre senki sem viselhetett két hivatalt (lex Genucia, Kr. e. 342). A curulis hivatalok közé, úgy látszik, már a lex Villia óta egy bienniumnak kellett esnie. Cic. fam. 10, 25, 2. A már egy ízben viselt hivatalra jutni a lex Genucia szerint csak 10 év elteltével lehetett másodízben. E rendelkezések alól azonban a senatus vagy a nép, később a császár kivételt tehetett. Életfogytig tartó hivatal nem volt Romában, a censorságot kivéve, mely eleinte 5, később 1 1/2 évig tartott, a többi legfölebb 1 évig való volt. A provinciák szervezése után azonban a hivatal meghosszabbítás (prorogatio) is divatba jött. A megválasztott tisztviselő egész hivatalba lépéséig csak designatus volt ugyan, de már akkor is föl volt ruházva hivatalának minden méltóságával, ambitus miatt azonban be lehetett vádolni. A hivatal elfoglalása Kr. e. 153-tól fogva rendesen januarius 1-én történt; a quaestorok azonban, a kikre az új tisztviselők megesketése várt, dec. 5-én, a néptribunusok dec. 10-én foglalták el hivatalukat. Ugyanazon évtől fogva rendesen az év második felének elején tartották meg a választásokat. Letétel (abrogatio) a hivatal elfoglalása után alkalmatlanság miatt rendszerint nem fordult elő egész Ti. Gracchusig, de a senatus, a dictator vagy a néptribunusok leköszönésre birhatták a tisztviselőt (abactus). A megürült helyre választott magistratust suffectusnak nevezték. Év végével valamennyi magistratusnak le kellett köszönnie s esküt tennie, hogy a törvényeket megtartotta. l. Eskü. A rendkívüli tisztviselők hivatalának kezdete természetesen nem volt időhöz kötve. – B. A császárkorban a köztársasági magistratusok tovább is megmaradnak ugyan, de csak névleg, valójában a császárnak mint a legfőbb magistratusnak segédei vagy szolgái; hatáskörük legfontosabb részeiben a császártól kinevezett új, fizetett tisztviselőkre száll át. Legnevezetesebbek ezek közül a praefectus urbi, praefectus praetorio, praefectus annonae, praefectus aerarii, curatores (l. o.). Diocletianus uj kormányzatnak veti meg alapját, melyet Constantinus s részben utódai kifejlesztenek. Constantinus az udvari és állami, polgári és katonai tisztviselők egész sorát állítja föl maga körül nagy fizetéssel, megkülönböztető czímekkel s kitüntető jelekkel. Czímzetes tisztviselők (honorarii) nagy sokasága támad. A hatósági szolgák katonai szervezetet kapnak (officiales). A senatus fénye növekedett, de tagjai nagy terheket (ajándékosztogatás a népnek, ünnepi játékok költségeihez járulás) viseltek s az államügyek intézése külön államtanácsban (consistorium) történt.