Maja

Maia, MaiaV, Atlasnak és Plionének leánya, a Pliasok legidősbje és legszebbje egyúttal. Hermesnek (l. ezt) édes anyja, kihez Zeus az arcadiai Cyllene hegyen közeledik. Hes. fr. 13. Schol. Pind. Nem. 2, 16. De míg Hermest a Cyllene hegyéről külön melléknévvel illették, M.-val szemben a görög nép meglehetősen közömbösen viselkedett. A művészetben (az ú. n. François vázán) szintén csak mint mellékes alak fordul elő. Testvéreivel egyetemben ő is az égre jutott csillagképnek. Cic. Arat. 270. Verg. G. 1, 225. Nálánál jóval jelentékenyebb szerepet játszott a mythologiában az a másik M. vagy majesta, a kit a rómaiak a régi Italia mondavilágából vettek által és a mesetákolás (syncretismus) korában a fentebbi M.-val azonositottak. Eredeti alakjában M. a szaporodásnak, a sarjadozó tenyészetnek istenasszonya és mint ilyen felesége Volcanusnak, a ki viszont megtermékenyítő istenség, melynek lényegéből a földnek melege és élete indul ki és sugárzik szerte-széjjel. Május 1-én a flamen Vulcanalis sertésdisznót áldozott neki, még pedig a Comitium Vulcanalján a Capitolium aljában. Május havában még egy másik ünnepsége is volt az istenasszonynak. 15-én abban a Mercur templomban, mely a Circus Maximus tájékán állott, közös áldozatot mutattak be M.-nak és Mercuriusnak. Ezen áldozat bemutatása körül különösen a kereskedők buzgólkodtak, a kik nyereségüknek biztosításáért imádkoztak. Ez a közös tisztelet Román kívül is megvolt, sőt Italia határain is túllépett (Pompejiben, Delos szigetén). Lassankint a M. név belekerül a provinciák fogadalmi felirataiba, sőt helylyel-közzel megkapja az Augusta melléknevet. CIL 740. Mercuriust és M.-t feltünő gyakran keresik fogadalmi ajándékaikkal a celta-germán területen, a hol aztán M. helyébe sűrűn Rosmerta lép. Ez a Rosmerta egy női alak, a ki Mercurius oldalán látható, kezében bőségszarúval vagy caduceusszal. Utoljára a M.-alak többesben is előfordul (pl. egy metzi emléken, Orelli 2097) mint hármas M. hasonlóan a szintén hármas Fataekhez és Iunonesekhez. M.-t azonkívül azonosították Tellusszal, Faunával, Opsszal, és Bona Deával (az utóbbival együttesen szerepel egy pannoniai emléken Récseynél, Pannonia ókori mythologiai emlékeinek vázlata, 37 l.). Az aránylag dús szakirodalomból, melyet kimerítően Roscher ismertet (Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie), kiemeljük a következőket: Hartung, Religion der Römer, 2, 110 skk. 198. 261. Klausen, Aeneas u. die Penaten, 2, 760 skk. Preller, Röm. Mythol. 1³, 55. 159. 270, 398 skk. 2³, 149 skk. 231 skk. Christ, Beiträge zur vergleichenden Mythologie, M.-Rosmerta, Nerthus, die Matronen und Nymphen (Jahrbuch des Vereines von Alterthumsfreunden im Rheinlande, 1875).