Mancipatio

ünnepélyes tulajdon-átruházás, eredetileg valóságos, utóbb színlelt adás-vevés czéljából. Az elidegenítéshez, melynek tárgyát kezdetben csak megmarkolható dolog (innen mancipatio) képezte, az átruházó (mancipio dans), az átvevő (m. accipiens), öt alkalmas tanu (testes classici), végül a mérlegtartó (libripens) együttléte volt szükséges. A szerző fél a dolgot megragadva mondja: hanc ego rem ex jure Quiritium meam esse ajo, eaque mihi empta est hoc aere aeneaque, libra, miközben a veretlen érczdarabokat a mérleg serpenyőjébe dobja. A vert pénz forgalomba hozatalával a libropens szerepe formasággá lett. Ezen jogügyletet alkalmazták: 1) az ú. n. res mancipi (telek, rabszolga, igás és teherhordó jószágok) átruházásakor, l. Dominium; 2) coemtiónál, mely által a nő teljesen férje hatalmába (manus) jutott. l. Házasság, II, 3) jog átruházásakor más személyre, nevezetesen: a) adoptio (l. o.), b) emancipatio (l. o.), c) mancipium átruházása alkalmával; 4) örökségjog átruházásakor, l. Testamentum; 5) ügyletkötéskor, l. Nexum. V. ö. Vécsey, Institutiók, 1902, 296. l.