Musaeus

MousaioV. – 1. Mythikus költő, Suidas szerint Orpheus tanítványa, ki a második Cecrops idejében élt. A neve alatt járó költeményeket (aceseiV noswn, eumolpia, Jeogonia, peri Qeoprwtwn, caJarmoi, crathr, paraluseiV, sjaira, teletai, Titanograjia, umnoi, crhsmoi) már Pausanias (1, 22, 7) elvitatja tőle (a Demeterre írt hymnus kivételével) és Onomacritusnak tulajdonítja, miként Clemens Alexandrinus is (strom. 1, 144). Annyi bizonyos, hogy legkorábban a 6. évszázban volt egy theogoniai munka, mely M. neve alatt járt, melynek a Titanograjia részét tette, s melyre talán a Kinkelnél (Epici Graeci 1, 223–230. l.-on) összegyűjtött összes töredékek visszamennek. Irodalom: Eberhard, De Pampho et Musaeo, Monasterii, 1864. Gruppe, Die griech. Kulte und Mythen 1 (Leipzig, 1887) 629–632. l. – 2. Melikus költő, Suidas szerint Thebaeből, Thamyras fia. – 3. Ephesusból való eposköltő az alexandriai korszakban. Suidas szerint egy 9 könyvből álló Perseisnek s Eumenesre és Attalusra írt eposoknak szerzője. – 4. Justinianus császár idejében élt görög grammatikus, kitől egy ta caJ’ Hrw cai Leandron cz. kis epyllium maradt fenn 340 verssorban. A költemény tárgyazza Hero és Leander szerelmét (l. Leander) s a hanyatló görög költői irodalom legbájosabb terméke. Nyelve, noha nem mindig kifogástalan, helyenkint erőteljes, festői részletekben gazdag s a helyzethez ügyesen alkalmazkodik; a költő utánozza Nonnus (l. Epos, 2) metrikai törvényeit s egész fordulatokat tőle vesz át, műve valójában nonnusi cento. Átgondolt szerkezet tekintetében, azonban egyedül álló a Kr. u. 5. és 6. évszáz irodalmában. A byzantiumi korban Nicetas Eugenianusra tett hatást. Főkézirata a Baroccianus 50 a 10. sz. végéről; ez egyúttal a sovány terjedelmű scholionoknak is főkézirata. Első kiadásai (év nélkül, de körülbleül 1494-ben) a veneziai Aldina és I. Lascarisé Firenzében, utolsó kiadása a Schwabeé De Musaeo Nonni imitatore liberben, Tübingen, 1876. Irodalom: Patzig, De M. grammatici emendatione, Lipsiae, 1870. Ludwich, Über die Handschriften des Epikers Musäos, Königsberg, 1896. U. a. Scholia in Musaei carmen, Regimontii, 1893. A német fordítások közül legjobb a H. Oelschlägeré (Leipzig, 1882).