Phineus

FineuV. – 1. Belusnak és Anchinoénak fia, Aegyptus, Danaus és Cepheus testvére, a kit Perseus a Gorgo levágott fejével kővé változtatott. Apollod. 2, 1, 4. Ov. met. 5, 1, skk. L. még Andromeda alatt is. – 2. Salmydessus királya Thraciában. Szülei Agenor (Ap. Rhod. Argon. 2, 178. 237), mások szerint Posidon (Apollod. 1, 9, 21) avagy Agenornak fia Phoenix és Cassiopea. Schol. Ap. Rhod. 2, 178. Apollótól a jövendőmondás és távolbalátás tehetségét nyerte osztályrészül, a mivel azonban érzéki vakság járt, a minek okát a hagyomány többféleképen adta elő. Az egyik változat szerint azért vakult meg, mert az istenek szándékait ismervén, a jövőt a halandóknak vigyázatlanul kifecsegte. Apollod. 1, 9, 21. Más hagyomány szerint Apollo büntette kedvenczének Aeetesnek kérelmére, még pedig azért, mert Phrixus fiai Ph. jóslata segítségével menekültek meg. Schol. Ap. Rhod. 2, 140), mások szerint Cleobule. Serv. Aen. 3, 209. Első házasságából két fia született, névszerint Oryithus és Crambis (vagy Cr. és Parthenius, schol. Ap. Rhod. 2, 140), más néven Plexippus és Pandion (Apollod. 3, 15, 3) vagy Gerymbas és Aspondus vagy Polydector és Polydorus. Második felesége Idaea (Dia, Eurytia, Idothea), a kitől viszont Thynus és Mariandynus nevű fiai születtek. Schol. Ap. Rhod. 2, 140. 178. Apollod. 3, 15, 3. Ph. második neje gyülölte mostoha fiait, és hogy megrontsa őket, férjének azt hazudta, hogy a mostohafiúk bűnös szerelemmel közeledtek. Ph. hirtelen haragra gerjedvén, megvakította fiait (Soph. Ant. 953 skk. Schol. Ap. Rhod. 2, 178 skk. Diod. 4, 43 skk. Apollod. 3, 15, 3), sőt ezzel be nem érve félig a földbe ásatta és úgy vesszőztette (Diod. 4, 44), utoljára pedig vadállatok elé vetette őket. Orph. Argon. 671. Ezért büntetésül az istenek örökös éhségre kárhoztatták, mert valahányszor asztalhoz ült, a Harpyiák tüstént elősiettek, ételének java részét elfogyasztották, a többit pedig büdössé és így élvezhetetlenné tették. Hyg. fab. 19. Ov. met. 7, 3. Val. Flacc. 7, 425 skk. Apulej. met. 10, 706. Csak az Argonauták révén, különösen Cleopatra testvéreinek és Boreas fiainak Zetesnek és Calaisnak segítségével szabadult meg ettől a csapástól és hálából megmutatta nekik az utat, melyen haladniok kell. Apollod. 1, 3, 21. Fiainak ugyancsak a Boreadák avagy Asclepius adta vissza szemök elvesztett világát. Orph. Argon. 674. Schol. Pind. Pyth. 13, 96. Ph.-t illetőleg l. még az Argonautae és Harpyiae czikkeket is. – Mythologiai jellegét illetőleg Ph. nyilván egyike azoknak a tengeri (tengerparti) daemonoknak (F = QineuV, tehát a. m. a homoktorlasz szelleme), a kikre a hajós mint útmutatókra rászorul, s a kik útba is igazítják, mint Triton Iasont (Hdt. 4, 179), Circe Odysseust, Proteus Menelaust stb. Néha szivesen cselekszik ezt, de néha erővel kell őket rákényszeríteni, mint pl. Heraclesnek Nereust. Barátságosak és hamisak, szolgálatkészek és ravaszok, akár a szeszélyes tenger, melynek egyes tulajdonságait megszemélyesítik. Népszerűségük is több mint természetes az olyan tengerparti népnél, mint a hellenek. Viszont ennek a népszerűségnek következménye az, hogy a művészet aránylag korán és aránylag gyakran használta motivumnak Ph.-t és történetét. Találkozunk vele a Cypselus ládáján (Paus. 5, 17, 4), az amyclaei thronuson (u. o. 3, 18, 8), melyeknek felfogásával rokon az a Würzburgban őrzött feketealakos csésze, melynek növénymotivumai miletusi eredetre mutatnak (Baumeister, 3, 1485. á.). Rajta Ph.-t virágos pongyolában nyugvó ágyon látjuk, arcza beesett, szeme az éhségből lecsukódott; előtte az üres asztal, melyről a Harpyiák elragadtak minden jót, a mit az ágy lábánál álló két Hora a tavasz virágaiból és az ősz gyümölcseiből összehordott. Ám a kegyetlen üldözők is futnak már, s látjuk is, a mint a kardos Bereas-fiak szárnyas sarukkal sarkukban vannak és ugyancsak szorítják őket. A csésze többi rajzai Ph.-ra nem vonatkoznak, ugyanazért helyettök azokat az újabb emlékeket teszszük szóvá, melyek már a tragoedia (Aeschylus és Sophocles) hatása alatt keletkeztek. Ilyen első sorban két attikai váza (Arch. Zeit. 1880, 14. t.). Az egyiken a Harpyiák elsietnek az elragadott étellel, a másikon az éhes királyt az üres asztal előtt látjuk, a mint az égiekhez fohászkodik. Nagyobb és hatásosabb egy harmadik váza (Mon. Isnst. 3, 49), melyen az Argonauták Ph. körül csoportosulnak, kinek megmentésére maga Hermes lép fel mint deus ex machina. Felfogása alapján egyedül áll egy negyedik vázakép (Annal. 1880, O. tábla), a melyen Ph. előtt terített asztal áll, melyre egy szakállas, szárnyas férfiú rámutat (Boreas, a ki maga tudatja Ph.-al a Harpyiák részéről várható bajt, Serv. Aen. 3, 209). Ph.-ra vonatkozólag a szakszótárak és mythologiai kézikönyvek czikkein kívül l. a következő tanulmányokat: Stephani, Boreas u. die Boreaden (St.-Petersburg, 1871, 17 skk. ll.). Duhn, Bemerkungen zur Würzburger Ph.-schale (a philologusok karlsruhei vándorgyűlésének emlékkönyvében, 1882). Sittl, Die Ph.-schale und ähnl. Vas. (Würzburg, 1892). Jatta, Fineo e Borea (Ann. d. Inst. 1890, 90–99. ll.). H. St. Jones, Journal of Hell. Studies, 1894, 68 skk. ll.