Phocis

FwciV, Közép Görögországnak egyik, körülbelül 1600 km.² területű része. Északon az epicnemisi Locris határolta, Keleten az epicnemisi Locris határolta, Keleten az opusi Locris és Boeotia, Délen a Corinthusi öböl, Nyugatra az ozolisi Locris. Régebben azonban Észak felől tovább terjedt, egészen az Euboeai csatornáig, az epicnemisi és az opusi locrisiak között. Daphnus kikötőváros és vidéke feküdt itt, mely a phocisi háború végéig volt a phocisiak birtokában. Strab. 9, 416. Sőt a legrégebbi időkben a Callidromus hegyen túl a Thermopylaeig kellett terjedne, minthogy az utóbbinak keleti bejárónál épült falat a phocisiak emelték a thessaliak támadásai ellen. Hdt. 7, 176. Az egész a földrajzi alakulat szempontjából két egyenlőtlen részre osztható. Az egyik a Cephisus (ma Mavronero) széles és termékeny völgye, melyet Északról a Callidromus és Cnemis, Délen a Parnassus határolnak, Délkeleten pedig egy szoros zár be, melyet Parapotamii helységnél a Parnassusnak FiloboiwtoV nevű előfoka és a Hyphantius hegynek ’Adulion nevű része alkotnak. A másik rész e völgytől a Corinthusi öbölig terjed és magvát egy széles és magas hegység, a Parnassus (l. o.) alkotja, mely három oldalról önállóan emelkedik s csak Északnyugaton csatlakozik az Oetához. Alja csupa mészkő, felsőbb részeit sürű fenyőerdők borítják, melyeken túl a tetőn megint kősziklák merednek, az év nagyobb részében hóval borítva. Dél felől csak egy keskeny völgy, melyben a nyaranta az egészen kiszáradó s innen ma Kszeropotamosznak nevezett folyó, a régiek Plistusa (PleistoV) foly, választja el a Corphis magas és erdős hegylánczától, melynek déli nyúlványai a tengerig érnek. E hegységet Kelet felé a Heliconnal egy zord hegyláncz köti össze, melynek úgy látszik nem volt régen közös elnevezése. A Cirphistől Nyugatra terült el a crisiai lapály, Krisaion pedion eudaimon. Éghajlata a Parnassus miatt egészben véve nedves, hüvös, azért mégis megtermett Ph.-ban a rozs, olaj, bor, különösen a gyógyszernek használt hellebors. Legtermékenyebb vidéke volt a Cephisus völgye, de szintén termékeny crisai lapályt mint Apollónak szentelt területet nem volt szabad mívelni. – Lakói, a FwceiV, az aeol törzsek számíttattak, de éltek közöttük dórok és dryopsok is, továbbá corinthusiak, aeginaiak, Hyantesek, Boeotiából, cretaiak, valamint a Thraciából egykor beköltözött és rabló életet folytató Phlegyae (Fleguai). Az országnak (Delphitől eltekintve) 22 kisebb városa szövetséget alkotott, a coinon susthma twn Fwcewn-t, mely a szövetségi gyűléseket egy Fwcicon-nak nevezett épületben tartotta (Paus. 10, 5, 1); más közös hivatalnokaik voltak a strategusok, milyeneket a második szent háborúig kettőt vagy hármat választottak, de Philomelus már valóságos kényuralmat gyakorolt. Főfontossága Ph.-nak a delphii oraculum volt, de ebben rejlett végzete is. Crisa városának a határán létesült az utóbb nagy hírre vergődött jóshely és Apollo templom. Körülötte egy egész város keletkezett, mely aztán önállósította magát Crisával szemben. Ez sok anyagi kárral járt utóbbira nézve, mit aztán a Delphibe zarándoklók megadózásával torolt meg. Ámde ezzel magára vonta az első szent háborút, mely Crisának és kikötővárosának Cirrhának elpusztításával végződött. Delphit ezután Sparta vette különös védelme alá. Midőn azonban az ötödik század közepén Athenae egészen a Thermopylaeig terjesztette ki hatalmát, Ph. erre támaszkodva fenhatósága alá vonta Delphit (448). De ez az állapot nem tartott sokáig, mert a mint bekövetkezett 447-ben Athenae veresége Coroneánál, Delphi is visszanyerte önállóságát, melyet a Nicias békéje szentesített is. Midőn a mantineai ütközet után Ph. ki akarta vonni magát Thebae hegemoniája alól, utóbbi alkalmas ürügy alatt Delphi által akarta sujtani Ph.-t. Ez Delphi ellen fordult 355-ben s ezzel megindult a szent háború, melynek rendén a phocisiak irgalmatlanúl kifosztották a jóshely kincseit. 346-ban aztán az amphictyonok gyűlésének határozatából macedoni Fülöp lépett fel mint bosszuálló, minek következtében Ph. ős városai leromboltattak. – Főhelye Delphi, Deljoi, 573 m.-re a tenger színe felett, romjai a mai Kasztri faluban. Homerusnál (Il. 1, 519) Pytho, PiJw, mely forma valamint a PiJwn alak megmaradt a költők nyelvében. A Parnassus délnyugati lejtőjén két hosszú, egymással tompaszögben található sziklafal, a régiek Phaedriadese (FaidriaeV) emelkedik magasan a Plistus völgye fölé. A kettő között egy szűk árok vonul végig, melyben télen át az esőzések után hegyi patak rohan alá a Plistusba. A lejtőn ama sziklafak tövében épült a híres Apollo templom csalhatatlannak tartott jóshelyével (afeudestaton manteion) valamint a körülötte alakult város. Hogy a jóshely (l. Delphibeli jóshely) a görög világban oly általános tekintélyre tett szert, nagy részben annak köszönhette, hogy a nagy amphictyonia egyik és pedig főbb központja lett és hogy határán tartották a Pythiákat, mely ünnep nagyobb szabású berendezését az I. szent háború következtében nyerte. A városnak mint önálló és mintegy papi államnak szerkezetét tekintve első helyen az évenként választott főhivatalnokot, az archont találjuk. Az archonok után fölemlíttetnek a feliratokon az amphictyonia egyes tagjainak küldöttei is, a hieromnemones, ieromnhmoneV (l. Amphictyones). A tanács (boula) félévenként egy 15 tagú bizottságot küldött ki a maga kebeléből a folyó ügyek intézésére. Ezeket bouleunteV-nek vagy bouleutai-nak, a többieket probouloi-nak nevezték. Az utóbbiaknak 30 éven felülieknek kellett lenniök és mindig újra választhatók voltak, de a bouleuonteV-t csak egyik félévre választhatták. Utóbbiak mellett működött a tanácsi titkár (grammateuV taV boulaV). A prutaneiV évenkint választott 8 tagú testület volt, melynek működési köréből eddigelé csak az állami pénztárkezelés ellenőrzése ismeretes. A naopoioi a templomépítési bizottságot alkották, melynek tagjait az amphictyonok élethossziglan választották, számszerint legfeljebb 36-ot. A Pylaea nevű (l. Amphictyones) őszszel és tavaszszal tartott gyűléseken gyültek össze, megvizsgálták az építés előhaladását és a költséget utalványozták. Nehányan közülük, az epimhnioi, időközben is a helyszinén tartózkodtak és a delphii naopoioV-szal együtt intézkedtek. Midőn az építkezés befejeztetett, a gyűlések is bevégződtek s a felügyeletet csak két delphi naopoioV gyakorolta. Ezenkívűl a feliratok még következő hivatalnokokat említenek: polhthreV tan decatan, prostatai, newcoroi, osioi. A Pythia mellett a templom legfőbb hivatalnoka a két pap (iereiV) volt. Névsorukat a Kr. e. 205. évtől Kr. u. 126-ig sikerült összeállítani (v. ö. Pauly-Wissowa, Delphoi). Kelet felől menve a városba, az úttól jobbra a sziklába vágva találjuk a Hades bejáratának utánzatát, balra támfalakat látunk, melyek bizonyára azt a helyet körítették, a hol a Pausaniastól említett 3 templomon kívűl még Athena Pronaea temploma és Philacusnak, ki a perzsák, majd gallusok ellen vitt Delphinek segítséget, herouma állott. Paus. 10; 8. 23. Tovább jobb felől a Gymnasium nagy kiterjedésű épületének a maradványai láthatók; balra a Phaedriades belső szögletében volt a Hyampaeának (ma Flembukosz) nevezett keleti sziklafalból vakadó Castalia forrás, melynek vizével a zarándokok, mielőtt az oraculumhoz fordultak volna, megmosakodtak. Innen Nyugatra mintegy 8 perczre volt a templomkerület keleti főbejárása, csaknem délkeleti szögletén a kőfalkerítésnek (peribolus), mely az egész templomkörnyéket körülvette s a melyből különösen a déli oldalon jelentékeny darabok maradtak fenn, mint pl. a jelenleg úgynevezett Helleniko. Ettől Északra mintegy 80 méternyire kelet-nyugoti irányban egy hatalmas támaszfal vonul, mely a templom számára szükséges terrasse támasztékául szolgált, és a mely a legrégibb része az itteni építészeti emlékeknek. A még fel nem tárt részekkel együtt 172 m. hosszú lehetett. Keleti részét nagy mennyiségű felirat borítja, ú. m. az amphictyonok, a delphii község határozatai, ünnepi győzők jegyzékei, stb. E faltól Délre de közvetlenűl mellette vanak az athenaeiektől Kr. előtt 480-ban épített és 1884-ben felfedezett stoa maradványai. A Helleniko felől kanyarulattal jövő és a stoa mellett elhaladó, majd pedig a templom keleti oldalának irányuló szent út mindkét oldala sűrűn meg volt rakva fogadalmi emlékekkel és más hasonlókkal. A terrasse széles és a templom déli oldala közötti téren szintén a szobroknak egész erdeje volt látható az alant elhaladó útról. Azt a helyet, a hol a templom emelkedett, egész Görögország középpontjának tekintették, sőt a templomban levő féltojás alakú kő magának az egész lakott földnek a középpontját jelölte (omjaloV thV ghV oicoumenhV). A templom régebbi épülete Kr. e. 548-ban leégett, a mikor is az építést 300 talentumért a száműzött athenaei Alcmaeonidák vették ki mint vállalkozók s a corinthusi Spintharus építészszel építették fel, és pedig a keleti homlokzatot a szerződésben kikötött mészkő helyett parusi márványból. Az összeg 1/4-ét a delphibeliek adták, a többit közadakozásból fedezték. A szobrászati műveket nagyobb részben az az athenaei Praxias és Androsthenes készítették. A keleti tympanumon Apollo, Artemis, Leto, a kilencz múzsa és a lehanyatló Helius voltak ábrázolva; a nyugotin Dionysus és a Thyiasok. Az előcsarnokban a hét görög bölcs mondásait lehetett olvasni, úgy mint: gnwJi sauton, uhden agan stb. A legbenső helyiségben, az adytumban nyilt az ismeretes sziklahasadék feltörő gőzével, mely a tripuson ülő Pythiát önkívületi állapotba hozta. A templom alépítményeiből, földalatti helyiségeiből egyes részek, valamint az oszlopdarabok a jelenlegi falu és házai között láthatók. Már a homerusi korban közmondásossá vált Delphi gazdagsága, s bár gyakran kirabolták, így többek közt csak a phocisiak 18 milli korona erejéig, Plinius korában mégis volt még több mint 3000 arany, ezüst, ércz és márvány szobra. Kr. e. 273-ben a gallusok, Kr. e. 86-ban Sulla majd pedig a római és byzantiumi császárok rabolták ki. A templomtól Északnyugatra feküsznek a szinház romjai, ezektől Keletre a cnidusiak leschéje, mely Polygnotus festményeiről volt híres, utóbbitól Délre volt a Cassotis forrás (m. szent Nicolaos kútja). A templomkerülettől Északnyugatra terült el a Stadium, melyet ma Lakkomának neveznek; ez Delphi legmagasabb pontja. Amattól Délnyugatra a római korban virágzott külváros területén volt a Synedrium, a hol az amphictyonok tartották üléseiket, Pylaeának (a malisi Pylae után) neveztetvén mind a hely mind a gyülések. – Irodalom: Bursian, Geogr. v. Griechenland, 1, 170–180. Baedeker-Lolling, Griechenland, 1893. Ulrich, Reisen 35–116. L. Weninger, Die relig. Seite der grossen Pythien, Breslau, 1870 összefoglalja az addigi irodalmat és 620 feliratot említ fel. Az újabb korban eszközölt ásatások azonban hovatovább több feliratos emléket hoznak napfényre. H. Pomptow 1889-ben már 1075-re tette számukat, de ma már hatszor annyi is van. Az École française Wescher és Foucart vezetése alatt 1860 óta eszközölt ásatások és nagy mennyiségű felirat fölfedezését eredményezték. A fontosabb feliratok közölve vannak a Bulletin de correspondance hellénique 5. és 7. füzetében (1881–1883). Időközben több száz feliratot fedezett fel H. Promtow. 1892-ben vették kezdetüket Homolle ásatásai, melyeknek eredményei a Bulletin de corr. helléniqueben és az Académie des inscriptions Comptes rendusjében közöltettek. V. ö. még H. Pomtow, Beiträge zur Topographie von Delphi, 1889. Ugyanannak dolgozatait a Fasti Delphiciben, Rheinisches Museumban és a Verhandlungen der Versammlungen deutscher Philologen und Schulmännerben. További helyiségek: Anemoria (m. talán Arachova) Delphitől Keletre, a Parnassus déli lejtőjén; a Delphibe zarándoklókra nézve nevezetes látványosság volt a Corcycus cseppkő-barlang (Kwrucion antron), mely Delphitől északnyugati irányban feküdt magasan a Parnassuson Pannak és a nympháknak szentelve. Bejárata 2,5 m., belseje 31 m. magas és 62 m. hosszú volt. Ettől Nyugatra épületnyomok láthatók, melyek valószínűleg Lycorea város helyét jelzik; Lilaea a Cephisus forrásvidékén; ledon (romjai Palea Fivánál?), közel a Cephisushoz, Philomelusnak a szent háború megindításakor szerepelt fővezérnek a szülőfölde; Elatea (Elefta) a Cephisus völgyének szélén, Delphi után Ph. legjelentékenyebb városa, mely fekvésénél fogva háborúk alkalmával sokat szenvedett; Abae, híres Apollo templommal és jósdával; nem messze tőle Hyampolis, mely az Euboeai öböl mellett fekvő Daphnus birtokáért sokat harczolt az opusi locrisiakkal; Parapotamii, a Cephisus mellett, tekintélyes város, melyet Xerxes elpusztított, jelentékeny romjai maradtak fenn Veletsi mellett; Panopeus (később Phanoteus) a Cephisus és mellékfolyója a Platania között, nem messze a boeotiai határtól, itt vált külön Xerxes seregéből egy hadosztály, hogy Delphi ellen nyomuljon; Daulis, nem messze Panopeustól, a Parnassus keleti lejtőjén, theatrumszerűleg volt építve, cyclopsvárral, melyhez a hagyomány Tereus, Procne és Philomele mythusát kötötte; az út innen Delphibe a Platania patak árnyas völgyében vezetett s mellette volt a fenn említett Fwcicon, a szövetségi gyűlés helyisége; Ambrysus (m. Dhisztomo); ott, hol a Panopeusból Delphibe vezető út Ambrysus felé ágazik el, volt a scsth odoV, a tragikusok triodoV-a v. treiV celuJoi-a, a hol Oedipus atyját Laiust megölte. Delphitől nem messze, Nyugat felé feküdt Crisa (l. o.), kikötővárosa Cirrha, a Plistus torkolata közelében termékeny lapályon (ma Magula); Anticirrha vagy Anticyra, melyet főként helleborusa tett ismertté; Stiris, Bulis kikötőváros a boeotiai határon, a corinthusiak gyarmata. Strab. 9, 416 skk. Paus. 10 könyv. V. ö. Bursian, Geogr. v. Griechenl. 1, 156–186. l.