Plebs

azon lakossága Romának, mely az idők folytán betelepített idegenekből képződött. Az első telepítés Tullus Hostilius nevéhez fűződik, a ki a földult Alba Longa lakóinak a mons Caeliust adta települ. Liv. 1, 30. Ancus Martius meg több latin város lakosságát telepítette át az aventinusra s az Aventinus és Palatium közt levő völgybe. Liv. 1, 33. A plebs tagjai, a plebejusok, különböztek a tribusokba osztott törzslakóktól (l. Patres); személyükre nézve szabadok voltak s közterheket viseltek, de jogokat nem élveztek. Mesterséggel vagy mint kisbirtokosok földmívelsésel foglalkoztak. Számbeli és vagyoni gyarapodásuk arra indította Servius Tulliust, hogy őket is fölvegye a populus kebelébe (l. Centuria, Servii 1 alatt és Comitia); megadta nekik a polgár magánjogain kívül a népgyűlésen való szavazójogot; de az állami hivatalokhoz nem férkőzhettek. A királyság megszűnte után hosszas küzdelmek árán sikerült csak végre kivívniok a patriciusokkal való jogi egyenlőséget (l. Patres). Azontúl p. a szegény és alacsonyabb sorsú köznépet jelenti.