Plotinus

PlwtinoV, sz. Lycopolisban Aegyptusban 20-ben Kr. u. 30–40 éves koráig ammonius Saccas lelkes tanítványa volt Alexandriában, beutazta Perzsiát, Indiát, végre 26 évet töltött Romában. Itt adta elő neo-platonikus tanait, melyekben keleti, aegyptusi, zsidó, keresztény elemek vegyültek össze. Lelkesültsége, tiszta élete sok hívet szerzett neki. Pl. szemlélődő természet volt, istennel kereste az egyesülést, s ama belső, lelki látomásokat, melyek csak a tiszta, önmegtartóztató élet látogatói. Campaniának egy elpusztult városát akarta fölépíteni, hogy benne megvalósítsa Plato államát. Gallienus császár engedelmet is adott rá, de ministerei ellenezték s a terv nem sikerült. Plotinus 269-ben halt meg Campaniában. Iratait tanítványa s életrajzirója, Porphyrius (l. ezt) 6 enneasba osztotta, rendezte és kijavította; így keletkezett köztük peri aretwn, peri dialectichV, peri tou calou, peri tou cosmou peri eimarmenhV, pronoiaV, erwtoV, juchV stb. Az első enneas foglalja magába ethikai, a 2. és 3. physikai, a 4. a lélekről, az 5. a nouV-ról, a 6. az egyről és jóról szóló iratait. Kitünő kiadása van Kirclihofftól (1856), Volkmanntól (1883); tanulmány Kirchhoff, Philosophie des Plotin (1854).