Pomponii

plebejus nemzetség, főbb képviselői: – 1. Q. Pomp., 395. és 394. Kr. e. néptribunus, ellenezte a Vejibe való átköltözést (Plut. Cam. 7. 9. 11. liv. 5, 24), a miért a nép később pénzbírsággal sujtotta. – 2. M. Pomp. Matho, mint consul hadat viselt 231-ben Kr. e. Sardiniában. Zonar. 8, 18. – 3. T. Pomp. Vejentanus, a kit 213-ban Kr. e. Hanno carthagói vezér Bruttii vidékén megvert és elfogott. Liv. 25, 1. – 4. M. Pomp. Matho, 204-ben Kr. e. siciliai praetor, a vizsgálatot vezette Scipio s annak legatusa Pleminius ellen. Liv. 29, 11. 13. 20. – 5. M. Pomp., C. Gracchus barátja, kit a felkelés alkalmával védelmezni igyekezett s e közben halálát lelte. Val. Max. 4, 2, 7. Plut. c. Gracch. 16. – 6. L. Pomp. Bononiensis, 90 körül Kr. e. Ő volt az első, a ki irodalmi formát adott az addig csak rögtönzésen alapuló atellana vígjátéknak (l. Atellanae fabulae). Töredékeit l. Ribbeck, com. Rom. reliqu. p .225. a 2. kiad. szerint. – 7. Cn. Pomp., híres szónok, a Sulla-féle zavarok alkalmával veszett el 82-ben Kr. előtt. Cic. Brut. 57, 207. – 8. A triumvirek (43-ban Kr. előtt) poscribáltak, de ő ügyes csellel menekült a meggyilkolás elől. App. b. c. 4, 45. – 9. Pomp. Graecinus, Ovidius barátja. Ov. ex Pont. 1, 6. 4, 9. – 10. L. Pomp. Flaccus, Graecinus testvére, 17-ben Kr. u. consul, 19-ben Moesia helytartója (Tac. ann. 2, 66); később mint Tiberius kedveltje Syria helytartója lőn s ott halt meg 33-ban. Tac. ann. 6, 27. Suet. Tib. 42. – 11. Pomponia Graecina, Platusius (l. Plautii, 12) felesége, kit a keresztény vallás követése miatt vádoltak be 57-ben Kr. u. Tac. ann. 13, 32. – 12. P. Pomp. Secundus, Sajanus híve, kinek bukása után (31. Kr. u.) csak úgy kerülte ki a halált, hogy saját testvére vetette fogságba. Tac. ann. 5, 8. Caligulától nyerte vissza szabadságát 37-ben (Dio Cass 59, 6), Claudius kormányzása alatt mint legatus a chattusok ellen küzdött. Tac. ann. 2, 27. Barátja az idősb Plinius írta meg életrajzát két könyvben. Plin. ep. 3, 5. Tragoediákat is írt (Tac. ann. 5, 8, 11, 13. dial. 13), melyekből csak néhány czím (péld. Aeneas) maradt meg. Quint. 10, 1, 98. – 13. Testvére, Q. Pomp. Secundus, 41-ben Kr. u. consul, Caligula meggyilkolása után a senatusban a köztársaság visszaállítására szavazott s e miatt a katonaság gyülöletét vonta magára. Dio Cassius 59, 29. – 14. Pomp. Labeo, Tiberius idejében Moesia helytartója később (34. Kr. után) egy vád következtében öngyilkossá lett. Tac. ann. 4, 47. 6, 29. – 15. T. Pomp. Bassus, az ifjabb Plinius barátja (ep. 4, 23). – 16. Sext. Pomp., jeles jogtudós, kinek műveiből sok kivonat van a pandectákban, Hadrianus és Antoninus Pius alatt élt. – 17. (Pomp.) Bassus, Caracalla idejében legatus Moesiában. Dio Cass. 78, 21. – 18. Pomp.Porphyrio, Horatius legrégibb magyarázóinak egyike, élt 200–250. Kr. u. Commentariusainak maradványait kiadva Meyer (1874). – 19. T. Pomp. Atticus, l. Atticus 1. – 20. Pomp. Mela l. Mela.