Plautii

eredetileg bizonyára Plotii, plebejus nemzetség, a melynek legjelentősebb tagjai: 1. C. Plaut. Proculus, Kr. e. 358-ban mint consul dicsőségesen harczolt a hernicusok ellen. Liv. 7, 15. – 2. C. Plaut. Venno Hypsaeus, mint consul Kr. e. 341-ben háborút folytatott Privernum és Antium ellen. Liv. 8, 1. – 3. C. Plaut. Decianus, mint consul Kr. e. 329-ben a privernumbeliek ellen harczolt, városukat bevette és nagyon szeliden bánt a legyőzöttekkel. Liv. 8, 20. – 4. C. Plaut. Venox, Appius Claudius Caecusszal együtt censor, 18 hónap múltán a törvény rendelkezéséhez mérten letette hivatalát Kr. e. 312-ben. Appius azonban nem tette meg ugyanazt. Liv. 2, 29. 33 skk. – 5. C. Plaut., mint praetor Kr. e. 148-ban a hispaniaiak ellen harczolt, de mivel csekély eredményt bírt fölmutatni, bepanaszolták Romában s önkéntes száműzetésbe ment. Liv. ep. 52. Diod. Sic. 33. 2. – 6. M. Plaut. Silvanus, mint néptribunus Kr. e. 89-ben több törvényt kezdeményezett, így a többek közt egyet a polgári jog elnyeréséről. Cic. Arch. 4. V. ö. Lex Plaulia Papiria. – 7. P. Plaut. Hypsaeus, Pompejus alat Kr. e. 66-ban a Mithridates elleni háborúban quaestor, 53-ban Clodiusszal szövetkezve vesztegetés és erőszak útján consulsághoz jutott, de a következő évben vád alá helyezték és elitélték. 58-ban pártjára kelt a számüzött Cicerónak. Cic. Mil. 9, 25. Flacc. 20. Plut. Pomp. 55. - 8. A. Plaut., mint Pompejus alvezére Mithridates ellen küzdött Kr. e. 66-ban s 10 évvel utóbb néptribunus lett. Dio Cass. 39, 16. – 9. C. Plaut. Plancus, tulajdonkép C. Munatius Plancus, l. Munatii 6. – 10. M. Plaut. Silvanus, Kr. e. 2-ben Augustus consultársa, Tiberius alatt Pannoniában és Dalmatiában sikeresen katonáskodott Kr. u. 7–9-ben. Dio Cass. 55, 35 skk. 56, 12. – 11. Plaut. Silvanus, az előbbinek közeli rokona, ereit megnyitva öngyilkos lett éppen akkor, midőn Tiberius parancsára törvény elé kellett volna állania a nejével szemben tanúsított erőszakos bánásmódjért. Tac. ann. 4, 22. – 12. A. Plaut., az első volt, a ki Claudius uralkodása alatt (Kr. u. 43) maradandóan hódított Britanniában. Tac. Agr. 14. Feleségét Pomponiát mint keresztényt bevádolták, de férje, a kire az ügy vizsgálatát bízták, fölmentette. Tac. ann. 13, 32. – 13. Plaut. Lateranus, ismét visszahelyezték korábban elveszített senatori méltóságába, utóbb a Piso-féle összeeskűvésben való részességéért halálra itélve férfiasan szenvedte el a halált. Tac. ann. 13, 11. 15, 60.