Postumii

patricius nemzetség valószínűleg etruscus eredetű: – 1. P. Post. Tubertus, mint consul sikeresen harczolt a sabinusok ellen az Anio mellett Kr. e. 505-ben. Liv. 2, 10. Két évvel utóbb második consulsága alatt először őt verték meg a sabinusok (vagy auruncusok), de nem sokkal azután ő okozott nekik jelentékeny vereséget. Liv. 2, 16. Dion. Hal. 5, 44 köv. – 2. Post. Cominius, Kr. e. 50-ben, majd 493-ban másodízben consul, ez utóbbi évben megverte a volscusokat és antiumbelieket. Liv. 2, 1. 33. – 3. A. Post. Albus Regillensis, Kr. e. 496-ban consul s még ugyanazon évben (mások szerint 499-ben) dictator, csatát nyert a Regillus tava mellett az elűzött Tarquiniusokkal szövetkező latinusokon (Liv. 2, 19 skk.), s a mellett nyilatkozott, hogy szeliden kell bánni velök. Dion. Hal .6, 13 skk. Plut. Cor. 3. Cic. Tusc. 1, 12, 28. – 4. Sp. Post. Albus Regillensis, az előbbinek fia, Kr. e. 466-ban consul, 454-ben Görögországba ment az ottani törvények tanulmányozására s 451-ben decemvir lett. Liv. 3, 2. 31, 33. – 5. A. Post. Alb. Regillensis, az épen említettnek fitestvére, consulsága idején (Kr. e. 464), legyőzte az aequusoknak azt a seregét, a mely római területre tört be. Liv. 3, 4 skk. – 6. a. Post. Tubertus, mint dictator Kr. e. 431-ben legyőzte az aequusokat és volscusokat az Algidus mellett, megbüntette fiát, mivel atyja parancsa ellenére elhagyta helyét a csatarendben. Liv. 4, 26 skk. Gell. 1, 21. – 7. M. Post., a vejibeliektől szenvedett veresége miatt pénzbirságra itélték. Liv .4, 40 skk. – 8. P. Post., mint consuli hatalommal bíró hadi tribunus kemény kifakadásával és az aequusokkal folytatott harczban nyert zsákmány visszatartásával lázadást szított, melyben saját katonái megkövezték Kr. e. 414-ben. Liv. 4, 49. – 9. Sp. Post. Albinus Regillensis, Kr. e. 394-ben mint tribunus consularis megverte az aequusokat. Liv. 5, 28. – 10. Post. Livius, mint Fidenae dictatora a latinusokkal megtámadta a gallusoktól elpusztított Romát s ezzel alkalmat adott a Populifugia ünnepre. Plut. Rom. 29. – 11. Sp. Psot. Albinus, mint consul Kr. e. 321-ben gyalázatos vereséget szenvedett Caudiumnál s kényszerítve volt a lealázó békére. A következő évben maga követelte, hogy engesztelő áldozatul a samnisoknak kiszolgáltassák, csakhogy ezek visszautasították. Liv. 9, 1 skk. Cic. off. 3, 30. – 12. L. Post. Megellus, első consulságakor Kr. e. 305-ben megverte a samnisokat (Liv. 9, 44) második consulságában (294) a samnisokat és etruscusokat együtt. Liv. 10, 3 skk. A senatus és a nép engedelme nélkül diadalmenetet ült, valószínűleg azért vádolta be egyik ribunus s kénytelen volt a consuli táborba menekülni. Liv. 10, 46. Harmadszor is (291) consulkodott, újból legyőzte a samnisokat s elfoglalta több városukat; de kevély gőggel bánt plebejus tiszttársával s megint önhatalmilag diadalmenetet tartott, ezért aztán pénzbírsággal lakolt. – 13. Fia. L. Post. Megellus, mint consul Kr. e. 262-ben meghódította Agrigentum városát az első pún háborúban. Pol. 1, 17. – 14. L. Post. Albinus, Kr. e. 234-ben consul, legyőzte a ligurokat, második consulsága idejében (229) Fulviusszal egyetemben meghódította csaknem az egész Illyriát s 216-ban pusztult el a bojus gallusok ellen való harczban. Pol. 2, 11. 3, 118. Liv. 23, 24. --15. M. Post. Pyrgensis, Pyrgiből Etruriából, Kr. e. 212-ben sikkasztás miatt pénzbírságra itélték s minthogy ennek ellenére erőszakoskodott és daczosan viselkedett, száműzték. Liv .25, 3 skk. – 16. Sp. Post. Albinus, mint consult őt bízták meg Kr. e. 186-ban a bacchanaliából származó titkos szövetkezetek ellen való viszgálattal. Liv. 39, 8 skk. – 17. A. Post. Albinus, Kr. e. 180-ban consul, győzelmesen harczolt a liguriabeli hegyi lakók ellen s mint censor (174) szigorúnak és tevékenynek bizonyult. Liv. 40, 41. 41, 27. – 18. L. Post. Tympanus, mint praetor sikeres szigorúsággal bánt el Kr. előtt 185-ben a Tarentum vidékén lakó rabló pásztorokkal. Liv. 39, 23. 29. – 19. L. Post. Albinus, Kr. e. 180-tól 178-ig igazgatta Hispaniát s ott legyőzte a harczias vaccaeusokat és lusitanusokat. Liv. 40, 35 skk. 173-ban consul lett (Liv. 41, 28), a mely minőségében először is Campaniába kellett mennie, hogy elkülönítse az állami birtokokat a törvényellenesen fölszaporodó és megnövekvő magánjószágoktól. Liv. 42, 1. Odautazásában Praenestében közköltségen szálló tanyát rendeztetett be, s ez szülte meg azt a kivánalmat, hogy utazó állami hivatalnokoknak a község költségén megszálló helyeket adjanak. Liv. 42, 1. Lásd Posta. 168-ban a Pydna melletti csatában a római sereg közepét vezérelte. Liv. 41, 41. – 20. A. Post. Albinus, egyike ama 10 követnek, a kikre Görögországnak tartományként való berendezését bízták (Cic. Att. 13, 30), Kr. e. 151-ben consul, finom műveltségű ember, megírta görögül Roma történelmét (Cic. brut. 21, 81. Gell. 11, 8, 2) s ebben őseinek tetteiről, úgy látszik, igen magasztalóan emlékezett meg. Pol. 39, 12. 40, 6. – 21. Sp. Psot. Albinus, a Jugurtha elleni háborúban (Kr. e. 110) semmit sem ért el s lanyhaságával sokat ártott a fegyelemnek. Sall. Jug .35, 44. – 22. Testvére, A. Post. Albinus, Kr. előtt 110-ben alatta szolgált mint alvezér és 109-ben megverte Jugurtha. Sall. Jug. 36 köv. 89-ben Sulla alatt harczolt a marsus háborúban, de katonái nem szerették, sőt meg is kövezték. Oros, 5, 18. 18. Jobb szónok volt mint hadvezér. Cic.35. – 23. Postumia, Sulpicius Rufus felesége (l. Sulpicii ,12), a kit orránál fogva vezetett, de a nélkül, hogy hű lett volna hozzá. Cic. Att. 5, 21. 10, 9. 14. Suet. Caes. 50. – 24. Cn. Post., Kr. e. 63-ban Catóval egyetemben támogatta a Murena ellen emelt vádat. Cic. Mur. 26. 33.