Sejani.

– 1. L. Aelius Sej., Sejus Strabo fia, a ki adoptio utján került a gens Aelia kötelékébe. Erkölcstelen élete folytán már serdülő ifju korában rosz hire volt. Tac. ann. 4, 1. Mindamellett magára vonta Tiberius császár figyelmét, a ki a sima képű, tehetséges, készséges és megbízhatónak látszó S.-t megkedvelte, bizalmával megtisztelte és Drusus fiával Pannoniába küldötte, hogy az ottani legiók felkelését elnyomja. Tac. ann. 1, 6 skk. Visszatérése után praefectus praetorióvá tette és azóta határtalan bizalommal viselkedett iránta és egyesegyedűl őt bizta meg a kormányzással. Uj állásában S.-t még inkább megszállotta a nagyravágyás és a hatalom utáni vágy, s a milyen hizelgő és csúszó-mászó tudott lenni fölfelé, épen olyan gőgösnek és irgalmatlannak mutatkozott lefelé, és jaj volt annak, a ki utjába mert állani. Mindenekelőtt (Kr. után 18-ban) a viminalisi kapu tőszomszédságában laktanyát épített a testőr csapatok számára, a melyek eddig szétszórtan állomásoztak Roma közelében. Tac. ann. 4, 2. Dio Cass. 59, 19, 5 skk. Miután ily módon fegyverről meg támaszról gondoskodott, óvatossággal párosult következetességgel a legfőbb hatalom megszerzéséhez fogott. E czél elérésére először is Tiberius fia, a kijelölt trónörökös Drusus ellen fordult, kit már abból az okból is gyűlölt, mert ez őt egy féltékenységből keletkezett szóváltás alkalmával arczul ütötte. Boszuból most Drusus nejét Livillát csábította el, kinek Drusus elhalálozása esetén a trónt helyezte kilátásba. A czinkostársak immár tovább haladtak a gonoszság utján, és míg S. saját nejét mérgezte meg, Livilla Drususnak oltotta ki életét 23-ban, Tiberius fájdalmára. Rövid idő mulva S. Livilla kezét kérte meg a császártól, a ki azonban ez egyszer nem teljesítette S. kérelmét, mert nem akart önmaga ellen trónkövetelőt állítnai. S. nem esett kétségbe, hanem czélját folyton szemmel tartván, versenytársait egymásután tette el láb alól. Tiberiustól ügyesen kicsalt engedélylyel előbb Agrippina (l. o. 1) párthíveit, Siliust (l. Silii, 6) és nejét vette üldözőbe; amaz öngyilkossá lett, emezt S. számkivetésre itélte. Ebben az időben fogamzott meg az a gondolat, hogy Capri sziget magányába vonul vissza. Ez a terv S. malmára hajtá a vizet. Arra számított, hogy ő lesz majd Romában Tiberius mindenható helyettese, és ez okból a legmelegebben karolta fel ezt a tervet és volt gondja rá, hogy ezentúl a császár csakis általa értesüljön a világ folyásáról. Azt hitette el Tiberiusszal, hogy Agrippina életére tör, mire engedélyt kapott, hogy a féktelen nyelvű Agrippina és fiai ellen pört indíthasson, a megfélemlített senatust pedig arra kényszerítette, hogy őket számkivetésre itélje. Most már nyugodtabban haladhatott czélja felé. A császárral csakis irásban lehetett érintkezni és ezt az érintkezést S. közvetítette. Így hát S.-nak szabad keze volt. Nőül vette Nero elvált nejét Juliát, a szolgalelkű senatus pedig 5 évre consullá választotta és a császár engedelmével szobrokat állított a rettenetes kegyencznek. Már csak a tribunusi hatalom hiányzott S. teljes diadalához, a ki ez esetben mint a császár kormánytársa biztosan számított a koronára. Ámde a sors által dédelgetett szerencsefi nem akart várni és türelmetlenkedve Tiberius élete ellen összeesküdött. Már a merénylet napja is ki volt tűzve, midőn Germanicus ősz anyja Antonia a császárt az utolsó pillanatban az őt környékező veszedelemre figyelmeztette. Ez a leleplezés szörnyen érintette Tiberiust, de csakhamar magához tért és titokban, ravaszsággal elhatározta S. vesztét. Ez mitsem sejtve, 31 oct. 18-án megjelent a senatus ülésén és a császártól kapott hosszú levelet olvasott fel a senatoroknak. A levél nagy nyugtalanságot keltett a senatorok között, a mit észrevevén S., maga is már leste a levél végét, melyben a császár a consulokhoz fordulva az áruló azonnal való elfogatását parancsolta meg. Naevius Sertorius Macro, a cohortes urbanae praefectusa, S.-t erre letartóztatta és még az nap megfojtatta. S.-nak az utczákon végig hurczolt tetemét a nép három napon át illette gyalázattal és utoljára a Tiberisbe vetette. Családját és hiveit megölték, szobrait ledöntötték. Sejanus életraját megirta ujabban Jülg. Vita Ael. Seiani, Innsbruck, 1882. V. ö. a Tiberius czikk végén felsorolt irodalmat, továbbá Schiller Herm., Gesch. der röm. Kaiserzeit, 1, 248. Hertzberg, 152 l. Durny, 1, 423. Pistner J., L. Aelius S., Landshut, 1880. Abraham F., Tiberius und S., Berlin, 1888. Willenbücher, Tiberius u. die Verschwörung des S., Gütersloh, 1896. – 2. L. Sej., talán az előbbinek szabadonbocsátott rabszolgája, a ki valamely ünnep alkalmával Tiberius császárt ki merte gúnyolni. S. bukása után Tiberius várakozása ellenére nem bántotta. Dio Cass. 58, 19.