Servilii

albai származású aptricius nemzetség (Liv. 1, 30. Plin. 34, 13, 58), melynek ifjabb ágai részben plebejusok voltak (p. Casca, Rullus). – 1. P. Serv. Priscus Structus, a Kr. e. 495. év consula; a népet lekötelezte a fizetési határidők meghosszabbításával, de a politikai pártok között nem tudott érvényre jutni. Liv. 2, 21. 27,. – 2. Q. Serv. Priscus Structus, 435-ben mint dictator megverte az etruscusokat s elfoglalta Fidenae városát, miáltal megszerezte magának a Fidenas melléknevet; második dictatorsága alatt 418-ban az aequusokat győzte le. Liv. 4, 21. 46. – 3. C. Serv. Structus Axilla, két ízben volt tribunus mil. consulari pot. (419-ben és 418-ban Kr. e.), egy izben pedig hadi tribunus (417-ben). Liv. 4, 45–47. – 4. C. Serv. Structus Ahala, erős conservativ párti, több ízben volt hadi tribunus consuli hatalommal s mindig a senatus és a nemesség érdekeiért harczolt a néptribunusok ellen. Liv. 4, 56. 5, 8. – 5. Q. Serv. Ahala, több ízben volt consul; mint dictator 360-ban Kr. e. Roma alól visszaűzte a gallusokat. Liv. 7, 1. 4. 11. – 6. P. Serv. Geminus, 252-ben és 248-ban mint consul sikeresen harczolt Siciliában a púnok ellen. Zonar. 8, 14. 16. – 7. C. Serv., mint egy gyarmatügyi trimviratus tagja 219-ben Kr. e. a bojusok fogságába esett, hol 15 évet kellett szenvednie. Liv. 21, 25. 30, 19. – 8. Cn. Serv. Geminus, 217-ben Kr. e. consul; a trasimenusi csatába elküldötte ugyan csapatait Flaminius segítségére, de későn. A dictator, Fabius, aztán a part védelmét bizta rá és itt hajóhadával igen sikeresen hadakozott a púnok ellen. Mint proconsul elesett a cannaei csatában 216-ban. Liv. 21, 15. 57. 22, 31. 49. Pol. 3, 75. 88. 96, 106. 114. 116. – 9. C. Serv. Geminus, előbb tribunus majd aedilis és praetor, végre 203-ban Kr. e. consul volt; consulsága alatt kiszabadította atyját a bojusok fogságából (l. 7. sz.). Liv. 29, 38. 30. 1. 19. – 10. M. Serv. Pulex Geminus, 202-ben és 201-ben Kr. e. Etruria kormányzója volt, 181-ben pedig Liguriában működött; ügyesen kezelte a kardot s úgy látszik a szónak is ura volt. Liv. 30, 26. 41. 40, 27. 45, 36. 39. – 11. Q. Serv. Caepio, a Kr. e. 140. év consula; mint Lusitania parancsnoka a vitéz Viriathust orozva megölette. Val. Max. 8, 5, 1. 9, 6. 4. App. Iber. 6, 71. Eutr. 4, 16. – 12. Cn. Serv. Caepio, 141-ben Kr. e. consul, 125-ben censor. Vell. Paterc. 2, 21. – 13. Q. Serv. Caepio, 110-ben Kr. e. Hispania helytartója volt és kifosztotta a tolosi templomot (Justin. 32, 3. Cic. n. d. 3, 30, 74); 106-ban mint consul egy lex judiciaria által a biráskodást megosztotta a senatus és a lovagrend között. Civ. inv. 1, 49, 92. Sall. Jug. 114. A következő évben mint proconsul a Rhodanus mellett súlyos vereséget szenvedett a cimberektől, miért is megfosztották az imperiumtól. Sall. Jug. 114. Plut. Luc. 27. Vell. Pat. 2, 12. Eutr. 5, 1. Liv. ep. 67. 10 év mulva (95-ben) a tolosai templomrablás miatt ujból vád alá fogták és elitélték, javait elkobozták, úgy hogy kénytelen volt önkénytes száműzetésbe vonulni Smyrnába. Liv. i. h. Cic. Tusc. 5, 5, 14. Balb. 11. Val. Max. 4, 7, 3. Gell. 3, 9. – 14. Q. Serv. Caepio, mint quaestor urbanus Saturninus heves ellenfele; e miatt vád alá is került, de sikerült magát kimentenie. Cic. Brut. 46, 169. Állhatatos híve és harczosa volt a lovagrendnek, úgy hogy 91-ben sógorával Livius néptribunusszal, később Aemilius Scaurusszal is folyton ellenségeskedett, sőt állítólag Livius meggyilkoltatásában is részes volt. Cic. de dom. 46, 120. Scaur. 1, skk. 90-ben részt vett a szövetséges háborúban, hol Pompaedius által tőrbe csalatva halálát találta. App. b. c. 1, 40. 44. Cicero barátjának nevezte s igen nagyra becsülte őt. (fin. 2, 2, 8. 9). – 15. Q. Serv. Caepio, az előbbinek fia, mint hadi tribunus harczolt Spartacus ellen (72-ben Kr. e.); később Ázsiába indult, de útközben hirtelen utolérte a halál. Plut. Cat. min. 8. 11. 15. – 16. P. Serv. Vatia, Saturninus ellenfele, több polgári hivatal után 9-ben consul lett, consulsága után pedig Kis Ázsiát kapta provinciául, illetőleg a kalózháború vezetésével és az isauriaiak megfékezésével bizták meg. E feladatoknak, különösen az utóbbinak fényesen megfelelt; 3 év alatt elfoglalta Kis Ázsiának egy csomó városát, az isauriaiakat adófizetésre kényszerítette; ez érdemei elismeréseűl 74-ben triumphusszal tüntették ki s az isauricus melléknevet kapta. Eutr. 6, 3. Oros. 5, 22 skk. A Verres-féle pörben esküdtként szerepelt; támogatta a Manilius-féle javaslatot (Cic. imp. Cn. Pomp. 23, 68), nagyban buzgólkodott Catilina híveinek megbüntetésében, később Cicero visszahívása ügyében. Caesarnak is híve volt. Meghalt 44-ben Kr. e. Cic. Verr. 1. 21. 5, 26. Phil. 2, 5. Sest. 62. – 17. P. Serv. Vatia Isaricus, az előbbinek fia, ki őt szigorú erkölcsi elvek alapján, főképen az ifj. Cato példája szerint nevelte. A praeturán átmenvén (51-ben Kr. e.), Caesar consultársa lett 48-ban, kihez különben is szoros barátság fűzte. Mint proconsul Asiát kormányozta. Caesar halála után Antonius ellen Cicero mellett foglalt állást; Ciceróval azonban nem mindig és nem mindenben értett egyet. Így pl. 43-ben az Antoniusszal való békét Cicero pártolása daczára is ellenezte. Cic. Att. 2, 1, 10. Caes. b. c. 3, 1. Vell. Pat. 2, 53. Cic. Phil. 13, 21. – 18. P. Serv. Casca, 43-ban Kr. e. néptribunus, Brutusszal együtt egyik tagja a Caesar ellen szőtt összeesküvésnek, s ő adta meg Caesarnak az első tőrdöfést. Később menekülnie kellett. A philippi ütközetben azt tanácsolta, hogy a foglyokat Cassius halála emlékére áldozzák fel és ölessék meg; úgy látszik azután nemsokára elesett a csatában. Plut. Caes. 66. Brut. 45. Suet. Caes. 82. – 19. C. Serv. Casca, az előbbinek testvére, a senatusnak tagja. Az összeesküvésben szintén részt vett, de úgy látszik közvetlenűl nem szerepelt. Plut. Caes. 66. – 20. C. Serv. Glaucia, romlott, ravasz ember, 100-ban Kr. e. praetor. Marius egy darabig pártolta, a míg t. i. vele és Saturniusszal javaslatait keresztül vitette, de azután nem lévén többé reá szüksége, elejtette s úgy látszik Saturninusszal együtt öletett meg. Cic. de or. 2, 61. 3, 41. Brut. 62. App. b. c. 1,32. Vell. Pat. 2, 12. – 21. P. Serv. Rullus, 63-ban Kr. e. mint néptribunus valami lex agrariát nyujtott be, mely ellen Cicero 3 beszédet tartott. App. b. c. 5, 58. Dio Cass. 48, 28. – 22. C. Serv., tagja volt annak a követségnek, mely 195-ben Kr. e. Carthagóban járt, hogy Hannibalt megbuktassa. Liv. 33, 47. – 23. M. Serv., 3-ban Kr. e. consul volt. Később elszegényedett, míglen Tiberius 17-ben egy nagy örökséget juttatott neki. Val. max. 1, 8, 11. Tac. ann. 2, 48. – 24. M. Serv., Nonianus, 35-ben Kr. u. consul, meghalt 59-ben. Megirta az első császárok történetét (talán Claudius haláláig. Tac. ann. 6, 31. 14, 19. Plin. ep. 1, 13, 3. Suet. Tib. 61.