Servi publici

az állam vagy egyes községek (municipiumok, coloniák) birtokában levő rabszolgák. Az állam a hadi foglyok közül annyit tartott meg magának, a mennyire szüksége volt (l. Servi), de vétel vagy adomány útján is jutott rabszolgákhoz akár az állam akár valamely község, a kiket különböző szolgálatokra használt föl. Voltak alkalmazásban rabszolgák a) mint accensi, apparitores, scribae vagy inkább mint ezek segédei; b) mint templomszolgák (aeditui); c) középületekben (aerarium, városi könyvtár), a vízvezeték rendbentartására (aquarii), l. Aquae ductus; d) tisztviselők és papok szolgálatára; e) a tresviri capitales mellett mint kínzók (tortores) és hóhérok (carnifices), stb. Legrosszabb dolguk volt azoknak, a kiket bányamunkára használtak föl. Föntartásukra az állam vagy a község bizonyos évi járandóságot (cibaria) adott, melyből vagyonkát (peculium) takaríttattak meg; hasznos szolgálataikért fölszabadítással is jutalmazták őket.