Statii

sabellus származású nemzetség. Tagjai közül nevezendők: – 1. Stat. Albius Oppianicus, Larinumból származó római lovag, Sulla párthíve. Miután sógorát Auriust szülővárosában orozva megölte, Sulla táborába menekült, majd saját két fiát is meggyilkolta és arra kényszerítette Aurius özvegyét, hogy hozzá nőül menjen. Telhetetlen kapzsisága most arra vitte, hogy mostoha fia Cluentius ellen intézzen gyilkos merényletet, a mely azonban nem sikerült. Cluentius erre Kr. e. 74-ben St.-t bevádolta. A gyilkos igyekezett biráit megvesztegetni (l. Stajenus), de bár a halálbüntetéstől megmenekült, számkivetésbe kellett távoznia, melyben 72-ben meghalt. Cic. Cluent. 9, 16. 28. 62. – 2. Fia Stat. Albius Oppianicus mostoha anyjának unszolására 66-ban azzal vádolta Cluentiust, hogy mostoha atyját megmérgezte. Cic. Cluent. 4. 30. 60. – 3. Quintus Cicerónak egyik rabszolgája, a kit ura 59-ben szabadon bocsátott M. Cicero (a szónok) bosszuságára a szabadon bocsátott volt urával szemben majdnem korlátlan befolyásra tett szert, a mi azután a Cicero család tagjai között súrlódásokra szolgáltatott okot. Quintus neje Pomponia (Atticus huga) alkalmasint ebből az okból vált el urától. Cic. Qu. fr. 1, 1, 1. 2, 2, 3. Att. 6, 1, 3. 15, 16 A. – 4. Stat. Sebosus, Catulus barátja, Formiaeben Cicero Formianum nevű villája mellett szintén nyaralója volt, a híres szónok azonban nem igen örült ennek a szomszédságnak. – 5. L. Stat. Murcus, Kr. e. 48-ban Caesar egyik alvezére Oricumban; 46-ban Africában harczolt. Cic. Att. 12, 2, 1. 44-ben Syriában találjuk mint Caecilius Bassus ellenfelét, a kitől azonban vereséget szenvedett. App. b. c. 3, 77. 4, 58. Mihelyt azután Cassius proconsul érkezett Syriába, mind Stat. mind Bassus meghódolt neki. Cic. Phil. 11, 12. 30. Caesar egyeduralmával Stat. nem tudott megbarátkozni, a miért is részt vett Brutus összeesküvésében. Azután a hajóhad vezényletét vette át, melylyel előbb Dolabella, majd a rhodusiak flottáját legyőzte. Erre Brundisium felé indult, majd pedig azon fáradozott, hogy a Macedoniába átkelt Octavianus és Antonius összeköttetéseit Italiával elvágja. A Philippi mellett vívott csata első napján a maga részéről diadalt aratott a triumvirek vezérén Domitius Calvinuson, a köztársaságiak végleges bukása után azonban a hajóhaddal menekülni volt kénytelen és Pompejushoz csatlakozott Siciliánál, a ki őt azonban nemsokára láb alól eltette. Vell. Pat. 2, 71. 77. Dio Cass. 47, 28. 30. 33. 36. 47. 48, 19. App. b. c. 4, 82. 86. 100. 108. 115 sk. 5, 2. 70. – 6. M. Stat. Priscus, L. Verus császár egyik alvezére, a ki Kr. u. 159-ben Artaxatát elfoglalta az örményektől.

7. P. Papinius Stat., Kr. u. 45 körül Neapolisban született. Atyja az ékesszólás és költészet tanítója volt, és később Romában telepedett le, a hol az ifjú Domitianus tanítója lett. Ez az ifjú Statiust is kegyébe fogadta. Stat. részt vett Neapolisban a görög városokban divatos költői versenyekben, Romában pedig nyilvánosan felolvasta költeményeit. Múzsája tehát mindenek előtt a napi divatnak hódolt, és főérdemét a verselés virtuozitásában kereste. Mindazonáltal mesterkélt frázisai közepette nem ritkán akadunk mélyebbre ható érzelmek szerencsés kifejezésére és bájos leírásokra, a melyek kiemelik őt a közönséges verselők sorából. Reánk maradt művei: 1) Thebais, epikus költemény, mely 12 énekben Eteocles és Polynices harczait adja elő. Tárgyát Antimachustól vette, az epikus szerkezetben az Aeneist utánozza. 2) Achilleis, csonkán maradt mű, még a 2-ik éneket sem fejezte be. 3) Silvae (alkalmi költemények), öt könyvbe szedett 32 alkalmi költemény; versmértékük nagyobbrészt a distichon. Ez legsikerültebb műve, a mely nem csekély költői becsén kívül értékes mint az akkori társadalmi élet tanuja is. A Silvae egyik legjobb kézirata a codex Budensis (most Bécsben). Ed. princeps 1472. Jelesebb kiadói: Gronov (1653) Dübner (jegyzetekkel, Paris, 1835), Bährens és Kohlmann (2 köt. 1879–84). – 8. Statius Caecilius, l. Caecilii, 24.