Susiana

h Sousianh, SousiV, SousiaV, görög iróknál Cissia, Kissia (l. ezt) vagy Elymais, az ó szövetségben Elam, ma Khuzisztán; előbb önálló ország volt, mely Keleten Persisszel, Északon Mediával, Nyugaton Babyloniával, Délen a perzsa öböllel volt határos, a Kr. e. 7. század óta azonban Babylonia és Assyria királyai ellen kemény önvédelmi harczokat kellett folytatnia, melyek végre is bukásával végződtek. Assurbanipal assyriai király Urtaki király és annak utóda Teumman ellen irtó háborút indított, és az Eulaeus (Ulai) folyó mögött hadát tönkre vervén, őt magát megölette és Urtaki fiát Ummanigast ültette Elam trónjára. Ummanigas azonban Assurbanipal öcscsével Samul sum ukin királyi herczeggel, Babylon helytartójával, a ki maga is fellázadt bátyja ellen, szövetkezvén, pártot ütött, de Assurbanipal mindkettőjüket legyőzte, Susiana függetlenségének véget vetett és 14 várost, köztük Susa fővárost Kr. e. 645-ben kegyetlenül elpusztította. Az utolsó királyt Ummanigast a győző diadalkocsija elé fogta. A Kr. e. 6. század óta S. perzsa tartomány lett és Darius felirataiban a következő elnevezések alatt fordul elő: Huszha (perzsául), Ilam és Ilamti (babyloni nyelven) és a közelebbről nem ismeretes Afarti néven. Nagy Sándor csak kemény harczok árán tudott Susianán keresztül nyomulni, halála után pedig az ország a syriai monarchiához került. III. Antiochus király az ellene felkelt Elymais tartományt Kr. e. 167-ben legyőzte és Belus templomát kifosztotta. Példáját követte 164-ben IV. Antiochus, a ki Nanea istennő szentélyét kirabolta. Kr. u. 639-ben az arabok kerítették az országot hatalmukba. – Az ország déli és középső, forró alföldi részei összefüggtek a mesopotamiai lapálylyal, míg északi és keleti, hegyes és zord vidékein vad és szabadságszerető pásztor- és vadásztörzsek, az Uxii tanyáztak. Ezek gördítettek a Susa és Persepolis között fekvő pulai vagy petrai EousiadeV nevű szorosban (ma Kelah i szefid = a fehér szoros) annyi akadályt a perzsa királyok s utóbb Nagy Sándor útja elé. Folyói közül említendők a Choaspes (perzsául a. m. jó lovakat tápláló), a benszülött törzsek nyelvén Ulai, görögül Eulaeus (ma Karim), melybe a Copratas (m. Diszful) ömlik. Őslakói a Sousianoi, Sousioi valószinűen mongol vagy turáni származású népek lehettek. E törzsek: a keleti hegyvidéken tanyázó Uxii, a Cossaei északnyugati Cossaeában, a Messabatae törzs Északon Messabatenében, a Cissii Susa környékén és az Elymaei S. déli vidékén. A Tigris mellékén Characene v. Mesene vidéke terült el. Nincs kizárva, hogy az idővel hegyek közé szorult Uxii és Cossaei a Lurokban még ma is fenmaradtak. Az ország városai közül nevezendők: Susa (l. o.), Seleucia (l. o.). Azara, Aginis és Badace. Strabo 15, 727 sk. V. ö. Kiepert, Lehrbuch der alten Geographie (138–141. lap). Duncker, Gesch. des Alterthums (2. köt. 4. kiad. 289 sk. l.). Layard, Early adventures in Persia, Susiana and Babylonia (új kiadás lord Aberdaretól, London, 1894).