Summacia

hadiszövetség. A görög s.-ról általában l. ‘Hegemonia alatt. A legrégibb ilyen szövetségféle Görögországban az volt, mely a monda szerint (Strab. 8, 358) mint «Temenus osztályrésze» az argolisi dórokat egyesítette Argos vezetése alatt, s amelynek középpontja Apollo Pythaeus temploma volt Argosban Hdt. 1, l. Argosnak erről a régi vezető állásáról az argosi-dór gyarmatosítás és a két homerusi epos is tanúskodik. De már a 7. századtól kezdve Sparta mindinkább nyakára nőtt Argosnak, s a tirynsi csata óta (520 körül, de Busolt, Gr. Gesch. 2, 561 Miletus elestének tájára, tehát jóval későbbre teszi) mindenkorra háttérbe szorította. A spartai s. tagjai a következő államok voltak: Corinthus, melynek (kivált tengeri hadereje miatt) a szövetségtanácsban nyomatékos szava volt, továbbá Sicyon, Aegina, Megara, Epidaurus, Arcadia (a tegeaiaknak csatában a díszhelyen, a balszárnyon volt a helyük), Phlius, Troezen, Hermione, Elis. V. ö. Sparta. A perzsa háborúk aztán Athenae önkéntes engedékenysége következtében Sparta hegemoniája alatt egyesítették mindazon többi államokat is, melyek nem szegődtek a perzsákhoz. Az athenaeieknek a háborúban (kivált Salamisnál) való dicsőséges szereplése, s Themistocles, Aristides, Cimon működése azonban csakhamar olyan hatalmat és befolyást szerzett Athenaenek a kisázsiai városokban és a szigeteken, melylyel Sparta mint szárazföldi hatalom nem mérkőzhetett. Az athenaei tengeri szövetség létrejötte után a spartaiak kivált csak szárazföldi hatalmuk megtartására igyekeztek, míg végre (az Ithomébe küldött athenaei segédcsapatok megsértése után) Ahtneaenek Argosszal való szövetkezése azt is kétségessé nem tette (időközben Thebae a perzsa háborúkban való magatartása miatt elvesztette a boeotiai városok felett addig birt fenhatóságát). Athenae és Sparta a 445-iki békében kölcsönösen elismerték egymásnak hegemoniáját a maguk s.-i élén. Ekkortájban (454-től) az athenaei s. pénztára Delos szigetéről már Athenae városába tétetett át. A szövetséges államok egy része ugyanis hajók és katonaság helyett évi adóban (joroV) váltotta meg a maga járulékát, annak a fejében, hogy a vezető állam megoltalmazza őket a perzsáktól fenyegető veszély ellen. A pénztár kezelő tisztviselői, az ú. n. hellenotomiasok, 454-től kezdve szintén Athenaeben székeltek. 431-ben a Sparta és Athenae közti régi versengés és féltékenység végtére a peloponnesusi háborúra vezetett, mely egész Görögországot két táborra osztotta. Az aegospotamii csata és Athenae bevétele után (404. Kr. e.) egy időre ismét Sparta lett Görögország egyetlen nagyhatalma. Thebae csak a boeotiai városokon gyakorolta a fenhatóságot. Conon cnidusi diadala (394-ben) a tengeren ismét Athenaenek szerezte meg a hatalmat, de a corinthusi háború az Antalcidas-féle béke útján Perzsia és Sparta javára végződött. A viszonyok újabb változására magának Spartának erőszakossága vezetett. Athenae 377-ben újabb szövetséget alakított, és Sparta kénytelen volt elismerni Athenae fenhatóságát. A leuctrai és mautineai csaták, s Messenia helyreállítása aztán végkép megtörték Sparta hatalmát, másrészt pedig Epaminondas elestével (362 Kr. e.) Thebae gyors fejlődésnek indult hatalma is megint Boeotiára szorult össze. V. ö. Boiwtarcai és Boeotia. Igy Athenae még egyszer első hatalmassága lett Görögországnak, míg végre Macedonia emelkedése s a chaeroneai csata (338 Kr. e.) véget nem vetett uralmának.