Syria

h Suria (’Assuria-ból rövidítve, melynek provinciáihoz S. tartozott, v. ö. Arr. 2, 5, 1. 6, 1. 3), az Ó Testamentumban Aram, tágabb értelemben magában foglalta Palestinát, Phoeniciát és az északi Mesopotamiát is; szűkebb értelemben (a római birodalomba való bekebeleztetése óta Kr. e. 63) határos volt Délen Palaestinával, Nyugaton Phoeniciával, a Földközi tengerrel és Ciliciával, Északon Cappadociával, Keleten Mesopotamiával (az Euphratesszel) és Arabiával. A nép nyelvén ma és Sam, a művelteknél Szurisztán névvel. Minthogy hegységei Északról Dél felé húzódnak, azért a nyugati rész esőben gazdagabb volt a keletinél, mely többnyire pusztaságba megy át és ott csak nehány oázissal bír. Fontosabb termékei voltak: ló, szamár, teve, juh; gabona, bor, füge, datolya, gyümölcs, cyprus, cedrus, illatos gyantájú fák, myrobalanus és más nardus növények, melyekből olajakat és kenőcsöket készítettek. Hegységei: Délen a Libanus (ma Dsebel Liban, 3063 m. magas), a Phoenicia felé való határ, az Antilibanus a Hermonnal (ma Dsebel es Sekh, 2653 m.); középen a Bargylus és Casius (ma Dsebel Akra); tovább Észak felé Pieria (ma Dsebel Musa) és az Amanus, ez utóbbi képezte a határt Cilicia felé. Hegyfokai: h leukh akth Laodiceánál és o ‘RwsikoV skopeloV (ma Rasz el Khanzir). Főfolyója volt az Orontes (ma Nahr el Azi) a Marsyasszal; továbbá délen a Libanus és Antilibanus között a Lita (ma Litani); tovább a pusztai folyók Chalus (ma Kuek) Chalibonnál és a Chrysorrhoas vagy Bardines (ma Barada) Damascusnál; végül az Euphrates mellékfolyói: Singes, Maryas, Cappadox, Dardes. – Lakósai, a Surioi, Euroi, megkülönböztetésül a cappadociai fehér syriaiaktól S. melaneV néven is, Strabónál többek között ’Aramaioi-nak nevezve, az északi semiták között egy külön törzset tettek, az aramaeusokat. Miután S. a legrégibb időkben több, egymással gyakran szövetségben álló államból állott, 732 óta Kr. e. az assyriai, 605 óta a babyloniai, 538 óta a perzsa, 332 óta pedig a macedoniai birodalomhoz tartozott. Ennek megdőlése után előbb Antigonushoz került, azután 301-ben Kr. e. Seleucus Nicatorhoz, ki alatt a görög-macedoni műveltség folytán a virágzás legmagasabb fokára emelkedett (lásd Seleucus, 1), míg a délibb rész, Coelesyria, gyakran aegyptusi uralom alatt is állott (különösen a hajóépítésre nélkülözhetetlen libanusi erdők miatt) a seleucidák és lagidák között folytonos viszály tárgya volt. Miután a rómaiak 189-ben Kr. e. a nagy seleucida birodalmat megnyirbálták, S. maga a Seleucidák birtokában maradt még, de II. Tigranes Armeniából 83–70. Kr. e. megszállotta, és azután Commagene kivételével Mithridatesnek és Tigranesnek Pompejus által való legyőzése után a római birodalomba kebeleztetett, úgy hogy 63-ban Kr. e. már megkapta provincialis szerkezetét és Augustus alatt megint emelkedni kezdett, de már előbb is sokat szenvedvén a parthusok gyakori beütéseitől, a keletrómai császárok uralma alatt mindig mélyebbre hanyatlott, míg végül a saracenusok zsákmánya lett. – Az egész ország két fő részre oszlott. Felső Syriára (h anw Suria, vagyis az északi rész a Libanusig) és Alsó Syriára (h katw Suria, vagy mély Syria, h koilh Suria, Coelesyria, a Libanus és Antilibanus közötti rész és ettől Keletre eső vidékek). Felső Syriában 10 kerület volt: 1. commagene (Kommaghnh), Északon, Amanus hegysége, az Euphrates és Marsyas folyók között, a következő városokkal; Samosata, Lucianus szülőföldje, Perre, Germanicea, Antiochia a Taurusnál. 2 Cyrrhestice (Kurrhstikh), Délre az Euphratesig, Zeugma, Hierapolis és Cyrrhus városokkal. 3) Pieria (Pieria), Nyugatra az előbbitől, városai: Alexandria az issusi tengeröbölben (ma Alexandrette, törökül Iszkanderun), Myriandus, Rhossus, Seleucia, Pieria, az ország főkikötője, 4) Seleucis (SeleukiV), Délre a 3-iktól, a tengerpart mentén tulajdonképen Pieriának egy része, Seleucia város környéke. 5) Chalcidice (Calkidikh), Délkeletre az előbbiektől, Chalcisszal, 6) Chalybonitis (CalubwnitiV), Keletre az Euphratesig, Chalybon (ma Haleb, olaszul Aleppo), Sura, Thapsacus városokkal. 7) Palmyrene (Palmurhnh), Délen a sivatagig, Palmyrával, 8) Laodicene (Ladikhnh), Nyugatra az előbbitől, Laodiceával a Libanuson, 9) Apamene (’Apamhnh), Északra az utóbbitól, Apamea, Epiphania és Emesával. 10) Cassiotis (KassiwtiV), Északnyugatra a 9-iktől, városai: Antiochia, Epidaphnes az Orontes mellett, Laodicea a tenger mellett, Gabala. Coelesyriában voltak a következő városok: Heliopolis (‘HlioupoliV), ma Baal bek (Baal városa), Chalcis, Abila és Damascus. Strab. 16, 749 skk. Mela 1, 11.