TARTALOMS

Syracusae

Surakousai, dór lakosainak dialectusában Suracosai, Siciliának legjelentékenyebb s az egész antik világnak egyik legnagyobb legnépesebb és legszebb városa (urbem Syracusas maximam esse Graecarum, pulcherrimam, omnium saepe audistis, mondja róla Cicero, Verr. 4, 117), Sicilia keleti partvidékén, a megarai öböltől Délre terült el (a 751. á. Syracusa tervrajza). Corinthusi gyarmatosok alapították Archias vezérlete alatt, még ugyanabban az évben (734), a melyben a chalcisi ionok a sziget legrégibb gyarmatát Naxust. Thuc. 6, 3. A görögök legelőször a parthoz nagyon közel fekvő kis Ortygia (ortux = fürj) vagy Nasus (NasoV) szigetén telepedtek le, a hol akkor a phoeniciaiak laktak. E szigetet Északon keskeny de mély szoros, Délen és Nyugaton széles öböl választja el a parttól; az előbbi volt a kis kikötő, Laccius, mely később, midőn Syracusae hadi hajói benne állomásoztak, lánczokkal egészen el volt zárható; az utóbbi a kereskedelmi, Nagy Kikötő (Porot maggiorenek hivják még ma is), melyben állítólag 160 hajó-állás (dock, newsoikoi) volt. Ide ömlött a kis szigeten fakadó, halakban gazdag Arethusa forrás, és ezzel szemben a szárazföldről jövő és a Cyanével bővült Anapus (Anapo), melynek torkolatánál volt a Lysimelia v. Syraco nevű mocsár (a város állítólag ez utóbbitól kapta a nevét). Ortygián épült a város két legrégibb temploma, az egyik a sziget északi csúcsán, a másik az Arethusa mellett; az elsőt a Diana, a másikat (mely most a város székesegyházába van beleépítve) a Minerva templomának szokták nevezni (Cic. Verr. 4, 118), pedig az előkerült feliratok tanúsága szerint az u. n. Minerva templom volt a Dianáé, míg a másik Apollónak volt szentelve. Itt épült később Hiero király palotája, mely a rómaiak idejében a praetorok lakása volt. Cic. u. o. Nem sokára szűk lett a kis sziget a lakosságnak, melynek gyarapodását már abból is megitélhetjük, hogy már a 7. században Acraet és Casmenaet, a 6.-ban pedig Camarinát alapíthatta s lassanként az Ortygiától Északra vonuló parti fensíkot, a későbbi Achradinát is benépesítette (acraV = vadkörte). A két városrészt már korán hid, illetőleg töltés kötötte össze, melyen később Dioynsus fellegvára épült. Az Achradina kb. 6-szor akkora volt mint az Ortygia, déli része a később börtönül szolgáló Latomiaevé (kőbányák) volt kivájva, melyeknek helyét ma gyönyörü kertek foglalják el. Az egész városrészt hosszában széles utcza osztotta két részre. Itt volt Cicero szerint a forum, melyen gymnasiumok és palaestrák közepette a hős Timoleon sírja (Timoleontinum), a prytaneum, hatalmas csarnokok és az olympusi Zeus temploma állottak. Achradinát Ortygiával együtt fal vette körül. Északi részétől Nyugatra terült el a szintén fallal körülvett Tycne, nagy gymnasiumokkal és templomokkal, a városnak legsűrűbben lakott része, mely nevét az istennőnek (Fortuna) ott emelkedő templomától nyerte. Cic. u. o. Ettől Délre terült el a Neapolis (Nea poliV), benne állott Ceresnek és Liberának fényes temploma; északi legmagasabb részén, ott, hol az athenaei expeditióban oly sokat emlegetett Epipolae magaslattal (a név magyarázatát adja Thuc. 6, 96) érintkezett, állott a nagyszerű színház; itt volt egy magaslaton levő berekben (temenoV) Apollo Temenites óriási bronzszobra, melyet Tiberius császár vitetett el onnan (Suet. Tib. 79), s a melyről az egész vidéket Temenitesnek is szokták nevezni. Ezeket a városrészeket, melyeknek mindegyikét Cicero urbs maximának hajlandó nevezni (u. o.), továbbá az Epipolaet az idősebb Dioynsius óriási (kb. 14 klm. hosszú) fallal vette körül, mely a Trogilusnál a Tyche északi részén, nem messze a Hexapyla nevű megerősített kaputól kezdődött s az Epipolae északi részén haladt nyugati irányban a magaslat legkeskenyebb részeig, hol a Labdalum erődtől Keletre az Euryalus erőd állott, innen pedig vissza délkeleti irányban egész a nagy kikötőig és a Lysimelia mocsár északi részéig, hol is az Achradinát és Ortygiát védő régi falhoz csatlakozott. A munka gyors menetéről fogalmat nyujthat az a körülmény, hogy a Hexapylától az Euryalusig terjedő 30 stadiumnyi, tehát kb. 4500 m. hosszú rész 20 nap alatt készült el; igaz, hogy a tyrannus, akár csak egy keleti despota, 60,000 embert kényszerített a munkára. Diod. Sic. 14, 18. Syracusae ezáltal szinte bevehetetlenné vált, hiába ostromolták szárazon és vizen a carthagóiak és a rómaiak, és csak árulás utján tudták kézre keríteni. E városrészeken kívül a nagy kikötő mellett az Anapus folyótól Délre a magaslaton fekvő Olympieum (Zeus templom) táján még egy külváros is keletkezett, a Polichne, közel a Dracon erődhöz. A város története az egész szigeté is (l. Sicilia). Régi fénye a római hódítás után teljesen eltünt; folyton sülyedt, úgy hogy Augustus római coloniát küldött ki, hogy a városnak legalább az Ortygiával szomszédos része ne legyen egészen lakatlan. A leírás, melyet Cicerónál a Verrinákban olvashatunk, nem az ő korabeli Syracusaere illik, hanem egy Kr. e. 3. századbeli görög történetírónak, Timaeusnak munkájából van átvéve. V. ö. Holm czikkét a Baumeister-féle Denkmälerben és Iw. Müller, Handbuch, 3, p. 285. A Siciliánál felsorolt műveken kívül említendő még: F. S. Cavallari, A. Holm és Cr. Cavallari, Topographia archeologica di Siracusa, Palermo, 1883 (német átdolgozásban kiadta Lupus, Die Stadt Syracus im Altertum, Strassburg, 1887). Cavallari, Appendice alla topographia archeologica di Syracusa, Torino 1891.

SZI. GY.

751. Syracusae tervrajza.

751. Syracusae tervrajza.