Tactikusok

hadtudományi írók. – I. A görögöknél. A hadviselés elméletével mint tudománynyal már korán foglalkozott a görögök harczias népe, a hadtudományi irodalom azonban csak akkor éri el virágkorát, midőn a zsoldos hadseregek szervezése már mindenütt általánossá vált. A hadtudományi munkák előfutárjául Xenophon ipparcicoV (sc. logoV, utasitás a lovasság vezére számára) cz. művét tekintjük. 360 táján élt Aeneas Tacticus (műve ta peri twn otrathghmatikon upomnhmaia), 200 táján byzantiumi Philo, kinek mhcanikh suntaxiV cz. munkájából teljesen csak a 4. könyv maradt ránk; Biton a hadi gépekről írt (kataskeuai polemikwn organwn kai katapeltikwn); ugyanilyen tárgyú az Athenaeus peri umcanhmatwn cz munkája, ki valószínűleg Hadrianus korában élt; megemlíthetjük még Asclepiodotust (taktika kejalaia), a Nero-korabeli Onosandert (peri strathghmatwn), Apollodorust, a Trajanus hires építőmesterét, ki az ostromlás művészetéről írt (poliorkhtika), s a vele egykorú Aelianust (taktikh Jewria), Sextus Julius Africanust, ki kestoi czímű művében a tactikának is szentel néhány fejezetet, s Polyaenust, ki a hadicselekről írt. Mindezen tactikusok a codex Laurentianus 55, 4-ben maradtak ránk, kiadták Thevenot, Veterum mathematicorum opera (Paris, 1693), H. Köchly és W. Rüstow, Griechische Kriegsschriftsteller, görögül és németül, jegyzetekkel, 3 kötet (Leipzig, 1853–1855), C. Wescher, Poliorcétique des Grecs (Paris, 1867). V. ö. Christ. Griech. Litt³ 874 skk. ll. A byzantiumi korban első sorban ezen tactikusokat tanulmányozták, magyarázták és compilálták. Az önálló írók közül megemlíthetjük Orbiciust v. Urbiciust (epithdeuma taktikon és twn peri to strateuma taxewn), a Justinianus korabeli Anonymust (politikhV praktikon meroV htoi peri strathgikhV); Mauricius nevét viseli egy strathgikon; ide tartozik még Marchus Graecusnak az ú. n. «görögtűz» készítéséről (liber ignium ad comburendos hostes) írott műve; legnevezetesebb azonban a Leo császár könyve twn en poleroiV taktikwn suntomoV paradosiV; az ő nevét viseli még egy gyűjtemény a régi írók hadtudományra vonatkozó helyeiből, a strathikai paraineseiV ec praxewn kai strathgmatwn palaiwn andrwn, ‘Rwmaiwn te kai ‘Ellhnoin kai loipwn en kejalaioiV kh. Constantinus Porphyrogenitus császárnak műve (strathgikon peri eJwn diajorwn eJnwn) csak compilatio és csak töredékesen jutott ránk; nagy historiai encyclopaediájának egyik fejezete peri strathghmatwn nevet visel; a Leo császár tactikájának fölületes átdolgozását szintén neki tulajdonították, ez azonban nem tőle, hanem VIII. Constantinustól származik. Egy 11. századbeli Anonymus tactikáját a mult évben adta ki Teubnernél Vári Rezső (Incerti Scriptoris Byzantini saec. X. de re militari liber), e tactikának némelyek szerint Nicephorus Urbanus a szerzője; hadtudományi iratokat tulajdonítanak még többek közt Patricius Basilius Psellusnak (naumacika); a régi tactikusok műveiből compilatiókat készítettek Heron és Nocephorus Phocas, Krumbacher, Gesch. d. Byz. Litt.² 635 skk. ll., u. o. l. az irodalmat is; a hazait (a Leo császárra vonatkozót) összeállította Darkó Jenő, A byzantiumi philologia fejlődése, mai állása és feladatai, Egy. Phil. Közl. 26, 710 skk. ll., ezenkívül a Leoról szóló polemiát l. Budapesti Szemle 1901 nov. dec. Egy. Phil. Közl. 1902 jan. febr. és apr. Századok 1902. mart. Egy. Phil. Közl. 1902. jun.-i füzeteiben; továbbá Gyomlay, Bölcs Leo Taktikája mint magyar történeti kutforrás, Akad. nyelv- és széptud. ért. 18, 1.

II. A rómaiaknál a hadi tudományokat csak a császárok korában kezdték irodalmilag tárgyalni s ebből az időből is nagyon kevés munka maradt reánk. A nevezetesebbek: Sex. Julius Frontinus (Domitianus alatt) strategemata cz. művével (l. Frontinus); Hyginus (l. ott 2), kinek műve de castrametotione czímet visel; Vegetius (l. ott 1), az epitome rei militaris szerzője. Olyan írókat, a kik kizárólag a tactikával foglalkoztak volna, nem ismerünk.