Thracia

h Qrhikih, Qrakh, a legrégibb történeti időben a Balkán félszigetnek Hellastól Északra és Északkeletre egészen az ismert világ határáig terjedő részei, más szóval az Olympus hegyen túl és a görög szigettengertől Északra elterülő vidék (Macedoniát beleértve). Midőn később a görögök földrajzi ismeretei tágultak, a Haemus félszigetnek az Isterig (Danuviusig) érő részét értették Thracia alatt. Thracia földjét hidegnek, zordnak és terméketlennek tartották (Xen. an. 7, 4, 3); az északi szelektől hegylánczok által védett déli vidékei ellenben termékenyek valának. A thraciaiak (QrakeV) alkalmasint az indo-európai (indo-germán v. árja) nyelvcsalád kötelékébe tartoztak; nehány águk azonfelül tengerentúl Kis Ázsiában, Bithyniában lakott. A mint vallási szokásaikból és Orpheusról való mondáikból következtethetünk, a műveltségnek meglehetős alacsony fokán állottak és igen harczias nép valának, azért Vergilius (A. 3, 13) földjüket terra Mavortiának nevezi. A földművelést meg a helyhez kötött életet nem szerették; nem is laktak városokban és képtelenek voltak rendezett államot alkotni. Hirhedtek voltak a bor túlságos élvezéséről. Hor. od. 1, 27, 1 sk. Többnejűségben éltek, terhükre eső gyermekeiket rabszolgáknak adták el és emberáldozatokat mutattak be isteneiknek, melyek közül a hadisten, továbbá Bendis (v. Cotytto), a vadászat istennője és Sabazius a bor istene említendők. Az ország sorsa egészben véve kevéssé ismeretes; az első fejedelem, ki a törzsek egy részét uralma alatt egyesíté, Teres vala, az Odrysae (l. o.) főnöke (5. század). N. Sándor hadat viselt a thraciai népekkel, melyek akkoriban pártokra és három országra oszolva kénytelenek voltak Macedonia fenhatóságát elismeri; 280 közül pedig betörő celták hatalmasodtak el az országban. Következett immár a római beavatkozás, majd hódítás kora. Crassus északi részét a Dunától a Haemusig meghódította; e föld neve Moesia volt és Kr. e. 29-ben provinciává lett; a déli rész, a szorosabb értelemben való Th. ellen először Kr. e. 80-ban hadakoztak győzelmesen a rómaiak, Kr. u. 46-ban azt mint provincia Th.-t szervezték, de csak Kr. u. 62-ben hódították meg teljesen. A thraxok ezen idő óta tömegesen szolgáltak a római hadseregben; gladiatorok és zsoldosok minőségében már régebben is említtetnek. – 1. A szorosabb értelemben való Th. főhegysége a Haemus, azután Délnyugaton a Scomius, Macedonia felé az Orbelus, az Aegeus tenger felé a Rhodope. Legjelentékenyebb folyói: nyugoti határfolyója Macedonia felé a Nestus, a Hebrus több mellékfolyójával, kivált az Erginesszel (ma Ergene), a Melas a hasonló nevű öbölnél, amely a thraciai Chersonessus északnyugati oldalát képezte; a félszigeten a Hellespontusba ömlő Kecske folyócska (AigoV potamoi), a hol Kr. e. 405-ben döntő vereséget szenvedtek az athenaeiek. Tavai: Bistonis (ma Buru göl) Abderától Keletre, és Stentoris lagunás tava, a melyet Aenusnál, közel a tengerhez a Hebrus egy ága képez. Sok, egymással viszálkodó népsége közt megemlítendők: a Cicones a Hebrus mellett a tengerpart mentén, az Odrysae szintén a Hebrus síkján, a Bessi a Haemus mellett, a Bistones ugyanily nevű tónál és az Aegaeus tenger partján. A tengerparton a következő többnyire görögök által alapított gyarmatvárosok nevezendők: Abdera (Democritus szülőhelye), Dicaea, Maronea (v. Orthagoria), Mesambria és Doriscus; távolabb Keletre Aenus; a thraciai Chersonesuson: Cardia Elaeus, Callipolis, Sestus, Lysimachia (323 óta); a Propontis mellékén: Ganus, Bisanthe, Perinthus, Selybria; a thraciai Bosporus partján Byzantium; a Pontus mellékén: Salmydessus, Apollonia, Anchialus, Mesambria; az ország belsejében: Philippolis, Hadrianopolis, Trajanopolis s egyebek. – 2. Moesia (Musia h en Eurwph), a Haemus és az Ister között; Vespasianus óta két provinciára oszlott; Moesia superior (Nyugat) és M. inferior (Kelet), köztük határt képezett a Cibrus (ma Czibricza) egészen a Dunába való ömléseig. Diocletianus óta 5 részre szakadt; ezek 1) Moesia prima (Nyugat), fővárosa Viminacium, Felső Moesia fővárosa; 2) Dardania, a nyugati föld déli része a Scardus mellett, városa Scupi (m. valószinűleg Leskovácz) és Naissus, m. Nis; 3) Dacia Ripensis, az északi középső föld, városa Ratiaria (ma Arcser); 4) Dacia interior, a déli középső föld, városa Sardica; 5) Praevalitana, Scodra nevű fővárosával. Moesia secundát, az országnak keleti, a Haemus és a Danuvius közé eső részét Marcianopolis fővárosával és Nicopolis várossal, és Scythia minort (a mai Dobrudzsa), a pontus-parti északkeleti területet Tomi városával, Thrachiához csatolták. Folyói voltak: Drinus (m. Drina), Margus, Ciabrus (Cibrus) stb. Lakósai (Moesi, Musoi) több ágra oszlottak, a melyek közt a legjelentékenyebbek a kövekezők voltak: a Triballi Nyugaton, a Peucini a Duna torkolatánál, Délen a Crobyzi. A már említett fővárosokon kívül megemlítendő: Singidunum a Savusnak (m. Száva) a Danuviusba való ömlésénél levő vár (m. Zimony vagy Belgrád?), Naissus (m. Nis), Oescus (m. Oreszovicza), Durostorum (m. bolgárul Doszter, törökül Szilisztria), Noviodunum (m. Izakcsa), Tomi (Tomis, m. oláhul Constanza, törökül Küsztendse), Odessus (m. Várna) stb. Strab. 7, 295. 318 sk. 331. Plin. 4, 11. Mela 2, 2. – Irodalom: Kiepert, Lehrb. d. alt. Geogr. 288 sk. Rösler Rob., Einiges über das Thrakische (Zeitschrift für österr. Gymnas. 1873). Tomaschek W., Die alten Thraker, 3 rész (Wien, Sitzungsber. 1893–94). Kalopothakis Dem., De Thracia provincia Romana (Berlin, 1893). Hoeck, Das Odrysen-Reich in Thracien (Hermes, 1891. évf.)