Tiberis

o TiberiV (az az: hegyi folyam), m. Tevere, deltájának kisebbik, jobb ága Fiumicino. Latium főfolyója, melyet a monda szerint Tiberinus, albai királyról neveztek el, régibb neve Albula. Verg. A. 8, 332. G. 4, 369. Liv. 1, 3. Ov. fast. 2, 389. Északkeleti Etruriában Tifernum mellett az Apenninusról fakad, déli folyásában Etruriát Umbriától elválasztotta, majd tovább délnyugati folyásban keresztül ömlött Latiumon. Mellékfolyói voltak jobbról: a Clanis; balról Tinia, Clitumnus, Nar a Velinus- és Himellával, és az Anio, melyek a téli féléven át jócskán megdagasztották (azért flavus,Verg. A. 7, 31. Hor. od. 1, 2, 13. 2, 3, 8. sat. 2, 1, 8). Romától torkolatáig rendesen 100–120 m.-nyi szélességű és jelentékeny mélységű volt. Közvetlen torkolata előtt két ágra szakadt és a part mellett a Venusnak szentelt Insula Sacrát (m. Isola sagra) alkotta. Liv. 2, 5. Suet. O. 9. stb.