Tribus

az állam egy részét jelzi az egész ellenében. A patriciusi három őstribus. Ramnes, Tities, Luceres (l. o.) együttesen minden valószínűség szerint egy három önálló állam teljes politikai egyesüléséből keletkezett egységes államot jelent, külön-külön pedig annak földbirtok szerint vett egy-egy részét. Servius Tullius részint a területi gyarapodás, részint pedig az egyéni tulajdonnak a gensi tulajdonnal szemben való kiemelkedése folytán a várost kormányzati tekintetből négy kerületre (tribus urbanae), környékét pedig talán 26 dülőre (regiones v. tribus rusticae) osztotta föl. E fölosztásban már nem csak helyi, hanem személyi tekintetek is érvényesültek. A vidéki tribusok száma azonban idők folytán bizonytalan okoknál fogva nagyon leolvadt, úgy hogy 491-ben Kr. e. összesen csak 17 volt; azontúl azonban lassankint emelkedett s 241-ben Kr. előtt már 35-be rúgott a városiakkal együtt, névszerint: 1) tribus urbanae: Palatina, Suburana (v. Succusana), Esquilina, Collina; 2) tr. rusticae: Aemilia, Camilia, Claudia, Clusturmina, Cornelia, Fabia, Galeria, Horatia, Lemonia, Menenia, Papiria, Pollia, Pupinia, Romilia, Sergia, Vetuira, Voltinia; Kr. e. 387-től fogva: Stellatina, Tromentina, Sabatina, Arnensis; 358-tól: Pomptina, Poplilia; 332-től: Maecia, Scaptia; 318-tól: Ufentina, Falerna; 299-től: Aniensis, Teretina;241-től: Velina, Quirina. Itt a számuk megállapodott s azontúl mindig ezekbe osztották be az új polgárokat (Vell. 2, 20. Liv. ep. 77), nevük azonban többször változott a császárkorban. A városi tribusok vicusokra v. comptiumokra, a vidékiek pagusokra voltak fölosztva, a mely fölosztás vallási jelentősége mindjárt a közös ünnepekben (Compitalia és Paganalia) tűnik elő. A tribus-beosztás kormányzatilag véve fontos szerepet játszott a katonaszedés, vagyonbecslés és adókivetés dolgában azon befolyásnál fogva, melyet a tribusoknak a tribusonként való szavazás joga biztosított az összes polgárság legtekintélyesebbé lett gyűlésén, a comitia tribután (lásd Comitia). Minden polgárnak be kellett osztva lennie a tribusok egyikébe: ettől függött polgári joga. Hogy melyikbe jutott, az attól függött, hogy melyikben volt földbirtoka; ahhoz a tribushoz tartozott illetőségi tekintetben akkor is, ha változtatta lakóhelyét. Jogi tekintetben nem volt különbség a tribusok közt, de a tribus rusticae, mivel azokba estek a gazdag patriciusok földbirtokai, sokkal nagyobb tekintélyre vergődtek, mint a tribus urbanae, melyek nagyobbrészt szatócsokkal, mesteremberekkel, napszámosokkal stb. voltak telve s beléjük osztották be a fölszabadult rabszolgákat is (l. Libertinus). Épen azért nagy szégyen volt az, ha a censorok valakit büntetésből városi tribusba tettek át (tribu movere) a vidékiből. Még súlyosabb büntetés volt az összes tribusokból való kizárás (l. Aerarii és Caerites). Az egy tribusba tartozó polgárok (tribules) már csak mint szomszédok (vicini) és jó barátok (amici) is szorosabb viszonyban éltek egymással; közösen választották előljárójukat (curator tribus), közösen viselték az adót (tributum, l. o.) stb. A centuriák és tribusok összeolvasztásánál (a 2. pún háború előtt) a 35 tribus mindegyikében az öt classisnak megfelelően öt-öt centuria juniorumot s ugyanannyi c. seniorumot alakítottak. A tribusok politikai jelentősége a császárkorban, miután Tiberius 14-ben Kr. u. a comitia tributáról a senatusra ruházta át a tisztviselőválasztást (Tac. ann. 1, 15. Vell. 2, 124. 126), nagyon alászállt; ezentúl csak az eredmény kihirdetése (renunciatio) történt a tribusgyűlés előtt. Dio 58, 20. Suet. Dom. 10. Plin. paneg. 91. A 35 tribusba csupán Roma városának a lakóit osztották be a dilectus czéljából; innen kerültek t. i. ki a három cohors urbana és a 7 c. vigilum. Tac. ann. 13, 27. Azonkívül minden tribusban a legszegényebb polgárok, a kik bizonyos számig ingyen kaptak gabonát a tribusonkint kiosztott utalványjegy (tessera) fölmutatására, mintegy külön tribussá alakultak. Lásd. Largitio. V. ö. Mommsen, Die röm. Tribus (1844).