Vitium

hiba, fogyatkozás, különösen a mely az auspiciumok megtartására vonatkozó szabályok akár szándéktalan, akár szándékos elhanyagolásból vagy mellőzéséből származik. V. tehát a kellő auspicium elhanyagolása vagy szabálytalan megtartása; v. a megtartott auspiciumban megnyilatkozó isteni akarat semmibe vétele s kedvezőtlen auspicium daczára a szándékolt cselekvés végrehajtása. Különös befolyása volt ilyen vitiumnak a magistratus választására s senatus ülés vagy népgyülés megtartására. Bár az ily hibával választott magistratus nem szünt meg ezért magistratus lenni (Varr. l. l. 6, 30: magistratus vitio creatus nihilo setius magistratus) s nem kényszeríthették lemondásra: mégis az isteni akarat ellen való vétséget (nefas) követett el, ha magától le nem mondott. Liv. 21, 63. Hivatala letétele után azonban bűnvádi keresetet indíthattak ellene. Cic. leg. 2, 8, 21. n. d. 2, 3, 7. div. 2, 32, 71. Ha lemondott, nem volt ujra választható, sem utódja választását nem vezethette, mert az ő reá vonatkozó v. ez által átszármazott volna utódjára is (Liv. 8, 17); épen azért, ha az új választás megtartására jogosult tisztviselők mint vitio creati leköszöntek, rendszerint interregnum (l. Interrex) következett be. Liv. 4, 7. 5, 17. A tribunusokat, mint a plebs tisztviselőit nem érintette a patriciusi auspiciumok kötelező ereje s épen azért csak kivételesen tekinthető az az egyetlen eset, a melyet Liviusnál (10, 47) olvasunk, hogy vitio creati tribuni leköszöntek. A törvényhozásra nézve bizonyára legalább is ily fontos volt az auspiciumok figyelembevétele. Az auspiciumoknak az augurok voltak a hivatott őrei, ők mondották ki a senatus vagy valamely magistratus fölszólítására, vagy akár maguktól is a döntő nyilatkozatot arra nézve, forog-e fönn vitium vagy nem. Liv. 23, 31. 45, 12. Cic. n. d. 2, 4. fam. 10, 12.